Technikatörténeti szemle 4. (1967)
TANULMÁNYOK - Mináry József: Mérnökszemmel az első gőzmozdonyokról
3. ábra. A kész mozdonymodell — befestés előtt Egy másik gőzkocsit Watt munkatársa, a skót William Murdoch épített 1772—1776 között. Ez is három kerekű volt, de a gőzgép a hátsó kerekeket hajtotta, s a kazán is ott helyezkedett el. A modell jól sikerültnek volt mondható, de Watt, aki állítólag neheztelt Murdochra, mert titokban tartotta eredményeit, lebeszélte munkatársát a kísérletek folytatásáról, s rábeszélte, hogy foglalkozzék jobban jövedelmező üzletekkel. Így aztán Murdoch abbahagyta a gőzkocsi fejlesztését, s a folytatást rábízta a fiatal, alig több mint húsz éves Richárd Trevithickre. Richárd Trevithick 1771-ben született, s akárcsak Murdoch, vérbeli mérnök volt. Nemcsak továbbfejlesztette a gőzkocsit, hanem a jövő lehetőségeit is felismerte a kezdetleges vasutak és egy megvalósítható gőzmozdony között. Gőzkocsiját olyan szellemes szerkezeti kivitelben készítette el — különösen a haj tórészt —, mely a szakírók szerint feltétlenül tanulmányozásra érdemes. Trevithick 1801-ben nagynyomású gőzzel dolgozott (ez akkor 3 atmoszférát jelentett), vízszintes hengert és könyökös tengelyt alkalmazott, amelyek 100 évvel később is megmaradtak a mozdonyszerkezetekben.