Technikatörténeti szemle 4. (1967)

SZEMLE - Mészáros Vince: A Magyar Közlekedési Múzeum megnyitása

az az örvendetes tömeges látogatottság — három hónap alatt 70 000 látogatót fogadtunk —, amely frappánsan igazolja a műszaki szakmúzeumok munkája iránt megnyilvánuló korszerű igényt mindenki számára. Jelenlegi kiállításunkban két vezető gondolatkör ötvözetét fedezheti fel a látogató. Az egyik: a történeti, a másik: a politechnikai és ismeretterjesztő szándék. Az elsőt a múzeum kupolacsarnokában berendezett vasúttörténeti, a galé­rián található repüléstörténeti és magyar autótörténeti kiállításunk reprezen­tálja. Intenciójukban érzékeltetik a közlekedés komplexitását, mind a technika és forgalom, mind a kereskedelem és társadalomszervezés vonatkozásában. A második gondolatkör — a politechnikai és ismeretterjesztő — az energia­források, erőgépek fejlődését kíséri nyomon a különböző közlekedési ágakban e fejlődés hősi korszakától, a XIX. század közepétől. Mindkét rendező szándék máig követi a fejlődés menetét, vagy legalábbis jelzi a haladás tendenciáit. Példa erre a „Lenin" atommeghajtású jégtörőhajó 1 : 50 1. modellje, vagy a kiállított bolygó dugattyús (Wankel) motormetszet, amelyet első ízben láthat Magyarországon a múzeumlátogató szakember is. Világviszonylatban egyedülálló exponátuma a múzeumnak egy 213 cm át­mérőjű, domborművű földgömb. A lassan forgó, belülről átvilágított megkapó alkotáson földünk forgalmi útvonalait tanulmányozhatja az érdeklődő száraz­földön, vízen és levegőben, — a szabványos kartográfiai jelzésekkel. Maga a puszta látvány érzékeltetően demonstrálja a közlekedés nemzetközi természetét, amelynek zavartalansága és fejlődése bolygónk lakóinak békés egymás mellett élése nélkül lehetetlen. Az unikális földgömböt az Eötvös Lóránt Tudomány­egyetem kartográfiai tanszékének munkaközössége építette. Hasonló büszkeségei a múzeumnak szórakoztatóan ismeretnyújtó audio­vizuális oktatógépei, amelyek a múzeum házi restaurátor műhelyében épültek. Különösen figyelmet érdemel a múzeum több dolgozójának találmány jellegű „Magnocor" elnevezésű oktatógépe. Hanggal szinkronizált állóvetítő rendsze­rébe 35, négy-négy variánst tartalmazó kérdéscsoport programozható be. A ké­szülék 40 ülő résztvevőtől fogadja el és dolgozza fel a gombnyomással közölt válaszokat. Ha a résztvevők többsége helyes választ adott, azt megerősíti, ha helytelent, úgy visszacsatolva közli és újból ellenőrzi a helyes megoldást. A múzeumnyitó kiállítás közlekedési ágak szerint tagozódó hét „tárgyi" (vasúttörténeti, autótörténeti, repüléstörténeti, út- és hídépítési, hajózási, vasút­technikai és járműmotor) kiállítását színesen egészíti ki egy közlekedési karika­túragyűjtemény és egy kis szakkönyvtörténeti kiállítási egység. Ezek a kiállítások a múzeum rendelkezésre álló 3000 m 2 kiállítási területét teljesen kitöltik. Említést érdemelnek a múzeum körüli parkírozott területen skanzenszerűen elhelyezett közlékedésműszaki emlékek is. Az újból megnyílt nagymúltú intézmény működése túlnő a klasszikus érte­lemben vett múzeumi munka körein. Célkitűzésében az elmúlt idők közlekedés­technikájának és közlekedéspolitikájának mély megismertetésétől, haladó ha­gyományaink ápolásától és tanulságaitól átível a modern közlekedés alap­problémáinak és fejlődési tendenciáinak megértetéséig. A közlekedés téma­körén keresztül egész műszaki és természettudományos kultúránk színvonalá­nak emelkedését szolgálja. Mindennapi gyakorlatában együttműködik közleke­dési iparunkkal. Így pl. nagy kiállító csarnokában felállított terepasztalán egy tengeri és folyami kikötő didaktikus szemléltetésével kapcsolatban a Magyar

Next

/
Thumbnails
Contents