Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Mendele Ferenc–Németh B. Ferenc: A kiskunhalasi műemlék-szélmalom helyreállítása

vállszerű gallérral ellátott villásvas illeszkedik. A nadrágfát, ahol a villásvas vállon túli része a nadrágfába hatol, vaskarikák, abroncsok szorítják össze. A nadrágfa felül a két-két faoszlopot (hídoszlopot) összekötő vízszintes gerendához csatlakozik. (A nadrágfa felül négyzet-, alul körkeresztmetszetű.) A villásvas alsó két ága a kőpadon kapcsolódik a felső őrlőkőbe beerősített keresztvas nyeregr észébe. Az őrlőszerkezet Az őrlés az első emeleti szintre, a kőpadra helyezett három pár őrlőkővel történt. (Az egyik kopár 100, a másik kettő 127 cm átmérőjű.) Minden kopár egy mozdulatlan alsó kőből (padkő) és egy forgó felső kőből áll. A felső (forgó) kőbe süllyesztik az öntvényből készült keresztvasat. (A helyreállításnál kényszermegoldásként vastag acéllemezeket hegesztettünk össze.) A keresztvasat — beállítása után — timsóval (régen ólommal) kiöntve rögzítették a forgókőhöz. Az alsó kő, a padkő az első emelet padozatában kiképzett kőfészekben helyezkedik el kiékelve, a keresztgerendák közé. A padkő közepébe szilfából készült nyaktőkét erősítettek, amelynek furata egyben a felső követ tartó szálvas csapágyát is biztosítja. A szálvas (kőkorong, korongvas) alsó vége acéliheggyel kúposán készül és a földszinten található hídgerenda (kőállító gerenda) acélperselyére támaszkodik. Az acélpersely vízszintes csavarok segítségével mind a négy irányban mozgatható, hogy a két kő őrlőfelületének párhuzamosságát biztosítani lehessen. A három hídgerenda két-két faoszlopon áll, emelése vagy süllyesztése kézi csavarral történik. (Ezzel együtt a felső kő emelése és sülylyesztése is.) Mindhárom kopárt két félhengerből álló, gyalult fenyődeszkából készült burkolat, a kéreg zárja körül. A kéreg tetejére állítják — a garattartó keresztfa (keretfa) közbeiktatásával — a csonkagúla alakú, lefelé szűkülő garatot (felöntőgarat). A hevederekkel összefogott garat tetejét az egyik oldalon ívesen visszavágják. A garat a keretfa keresztágai közé ékelődik úgy, hogy cca. V3 része a keretfa alá esik. Erre a részre erősítik fel zsineggel a kisgarat (a rázógarat) egyik végét. A rázógarat másik végére erősített kenderkötéllel a földszintről szabályozható a kopár közé jutó gabonamennyiség. A szabályozáshoz faorsó készült 4 cm széles, 14 cm átmérőjű csipkés (fogas) kerékkel. (A teknőformájú rázógaratot a villásvas forgás közben mozgatja.) A kövek közül az őrleményt (a felső kő forgása révén) a oentrifugális erő és az őrlőfelületekbe vágott csatornák — rémusok — kisodorják és az a sipókán keresztül a lisztespadon elhelyezett faládába folyik. A 20/20 cm keresztmetszetű, deszkából készült sipóka felső nyílása a padkő és a kőkéreg között található. Az első emeleti szinten, a kőpadon áll a kőemelő daru. A malomtengelybe helyezett, alul-felül perselybe fogott daruoszlop vízszintes karját könyökfa és függesztő laposvas (karpánt) merevíti. A vízszintes kar végén kézi csavarral működő, egymáshoz csuklósan kapcsolódó íves laposvasakat találunk. A laposvasak végén elhelyezett beakasztó-Jhorgot a forgókő kivájt lyukaiba helyezve, (a kézi csavar segítségével) a követ felemelhetjük, majd a függőleges oszlop elfordításával a kőpadra fektethetjük. A földszinten a három pár faoszlop és a hídgerendák (az emelőszerkezettel együtt) eredetiek. A felújításnál a sipókákat és az oszlopok közé helyezett, lábakon álló lisztládákat kellett újonnan készítenünk.