Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Mendele Ferenc–Németh B. Ferenc: A kiskunhalasi műemlék-szélmalom helyreállítása

8. ábra. A helyreállított szeleskerék és nagyorsó (1866) A szélvitorla által „befogott" szelet — forgómozgássá átalakítva — a szelestengely (vitorlatengely) adja át a tetőtérben elhelyezkedő szeleskeréknek. A szelestengely a fordítható, kúp alakú tető felmagasított homlokoldalán csatlakozik a szélvitorla szárfáihoz. A szelestengely a malomház külső érintősíkjára merőleges, így a vízszinthez mérve ~ 15°, „ágaskodása" van. A korhadt, régi vitorla tengely helyett új készült, az eredetinek megfelelően négy fagerenda összefogásával, 46/46 cm-es keresztmetszeti mérettel. A négy gerenda merev összefogását csavarok és húzópántok („cugok") biztosítják. (A négyágú szélvitorla felerősítéséhez a szelestengely végére két hosszabb és két rövidebb keresztágat erősítenek. A keresztágakhoz húzópántokkal erősítik fel a vitorlaszárakat.)