Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Mendele Ferenc–Németh B. Ferenc: A kiskunhalasi műemlék-szélmalom helyreállítása

A tetőszerkezetet láng- és gombamentesítettük, a sárgerendát, a csúszórámát stb. kanbc-lineummal —, az akácfából faragott papucsokat (a súrlódás csökkentésére) kocsikenőccsel vontuk be. A szélmalom egy kisebb „dombra", partra épült. A malompart DNy-i oldaláról a homokos földet is elhordták, ezért a helyreállításnál — részben a kibontott törmelékkel — a malompartot feltöltöttük. Az energiaátvevő és szállító szerkezet helyreállítása

23 Az őrléshez'szükséges szélenergiát (a tető elfordításával) a vitorlák segítségével biztosították. A teljesen újonnan készült, négyágyú szélvitorla anyaga fenyőfa. A vitorlaszárak 18/24 cm keresztmetszetű, 10,80 m hosszú fenyőgerendákból, a szárnyak 3 cm vtg. fűrészelt deszkákból és lécekből készültek. A nyakrésznél három-három gerendával (keresztágakkal, vendégfákkal) merevített vitorlaszár egyik oldalához a lécezést, a másikra a deszkázást erősítettük. (A négy vitorlaszárat merevítő-sodronykötél fogja össze.) A léceket 50 cm-es tengelytávolsággal csapolják a vitorlaszárakba. A 2,00 m hosszú vitorlaléoek a szárnyak széle felé vékonyodnak. Minden második léc 40 cm-rel hosszabb és ezeket a vitorlaszáron átbujtatják. A hosszabb lécekre szegezik a papucsokat és a papucsokra erősítik a szélső, ún. vezérdeszkát. A vezérdeszka és a vitorlaszár közét a három deszkasor alkotta ún. szélfogó deszkák töltik ki. A szélfogó deszkák középen toldottak és az alsó rész erős szélnél leemelhető. Ezt az alsó deszkázatot elfordítható kallantyúk erősítik a vitorlaszárhoz. (A Sáfrik-malomnál regulatort nem használtak, így erős szélnél kisebb vászonfelületet feszítettek ki, majd ha szükséges volt, a vitorla-szárakhoz rögzített szélfogó deszkákat is leszerelték, sőt viharos erősségű szélnél néha még az egyik vitorlapárt is leemelték.) A vitorlalécekre a szabad végükön és a harmadoló-vonalakban a szárfával párhuzamosan gyalult léceket szögeztek. (Az összeerősítés a vitorlánál most is vékony, hosszú szögekkel történt, mert a szög átbújt végét nem egyszerű ráhajtással, hanem 180°-ban visszahajlított, ún. rákampózással dolgoztuk el.) A vitorlaszárnyak alsó harmadában a léceket fokozatosan elhajlítják, hogy az utolsó léc 17 fokkal térjen el a harmadolóvonalban felerősített léchez viszonyítva. Az újonnan felszerelt, szürkés-fehér vitorlavásznat kétoldalt korcba húzott kenderkötéllel rögzítettük a lécekhez, így a vászon szélvihar esetén felcsavarható. 23 A helyreállításnál az alábbi szerkezeti részek készültek újonnan: 1. A tetőtérben a szélvitorla, a szelestengely, a szeleskerék, valamint az egyik görbegerenda korhadt részének kiváltása és a nagydob csévéi. 2. A sebeskerékpadon a kőorsók két oldalán az oszlopok és az orsó fölötti vízszintes gerenda, a kisorsók csévéi és a sebeskerek fafogai, valamint a zsákfelvonó szerkezet. 3. A kőpadon a három kőkéreg a keretfákkal, a garatokkal és a sipókákkal, továbbá a kőemelő (az oszlopon kívül) és a forgó-kőbe helyezett három keresztvas. 4. A lisztespadon a három, lábakon álló lisztláda és a sipókák, valamint a kőállító gerenda emelőcsavarjai. A felújítás során pótoltuk a malom üzemeltetéséhez szükséges szerszámokat is (az eredetiek egy része a helyi múzeumban található), így a kőorsók emeléséhez szükséges csörlőt; a kővágó szerszámokat (lapos és hegyes csákány, kővéső; korona kalapács, az ún. „buzogány", abrichtléc stb.); a tölgyfából készült, 25 literes, füles felöntő sajtárt; a csáklyát (az „ollóba állt" vitorlát ennek segítségével mozdították el); a fordítókocsit és a kereket összekötő láncot stb.