Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Nagybákay Péter: Munkaeszközábrázolások magyarországi céhjelvényeken

mozgatható esztergált lányéi, ún. átalfa foglal helyet. Ennek két végét fonal, szíj, vagy húr köti össze a függőleges tengely (orsó) felső végén levő karikával. Az orsó alsó végére rézből, vagy ólomból készített fúrókorongot erősítettek. Ez a lőcseiek pecsétjén szívalakú. A szerkezet működtetése a fonálnak, vagy húrnak a tengelyre való felcsavarásával kezdődik, majd az átalfa lefelé nyomása által a húr letekerődik a tengelyről és ezáltal a tengely és a korong olyan forgó, pergőmozgásba jön, amely természetesen a fúróhegyet is megfelelő forgómozgásba hozza. A korong lendkerék szerepét tölti be, a tehetetlenségi nyomatéknál fogva 23. ábra. Várpalotai kovácscéh korsója 1808. továbbforog, és ennek hatására a húr — ellenkező irányban — újból feltekerődik. Ez az elmés szerkezet az emberiség legjelentősebb, ősrégi mechanikai találmányai közé tartozik. Nyomai az egész világon megtalálhatók a természeti népeknél. Nálunk fából készített példányait, kefefúró vagy brugófúró néven tartja számon a néprajztudomány. Fémből konstruált változata a tű- és gyűszűkészítőcéhek EurópaHSzerte elterjedt jelvénye lett. Minden valószínűség szerint a varrótűk fokát fúrták ki vele a mesterek, de általában minden finomabb, apró vasés fémtárgy megmunkálásánál használhatták. Erre mutat, hogy az ötvösség szerszámai között is felbukkan ötvösfurdancs néven

33 (24. ábra). A következő szakma, a borbélyoké, szolgáltatójellegű ugyan és látszólag távol áll a vasipartól, de szerszámaik és műszereik acélból valók, sőt helyenként 33 Nagybákay Péter, Húros pergőfúró ábrázolás a tűgyártók céhpecsétjein. Kézirat.