Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Nagybákay Péter: Munkaeszközábrázolások magyarországi céhjelvényeken

mesterség két legjellegzetesebb szerszámát mutatja be a kézdivásárhelyi csizmadiák (cothurnarii) 1639. évi céhpecsétje.

15 Az egyik a félhold alakú darabítókés, az egyszerű bicskia, amely a bőr kiszabására szolgált. A másik, a rendszerint ,,kb. 3 fontnyi súlyú" — néha vargasulyoknak is nevezett rézeszköz, „mely markolat és fejből vagy bunkóból áll". Neve: musta. „A béllés vékonyan becsirizeltetvén s a maga helyére tétetvén, ezzel az eszközzel kócoltatik a bőrhöz, és ugyanezen eszközzel simíttatik ki mind a kettő. A musta egyszersmind az egyszerű 14. ábra. Szántói csizmadiacéh korsója 1752. csizmák kaptára verése alkalmával a talp simítására s kiigazítására is használtatik"

16 (12. ábra). A csizmadiamestert munkája közben ábrázolja a korponai csizmadiacéh magyar köriratú 1631. évi címeres pecsétje. A pecséten látható jelenetet Mihalik József 1892-ben az Archeológiai Értesítőben a következőképpen írja le: „A mező közepét háromlábú lapos munkaasztal foglalja el, mi mellett (heraldice balról) egy háromlábú kisebb széken a mester ül testhezálló magyaros kabát és nadrágban . . . baljával az asztalra helyezett bőrt fogja, görbe szabókést (bicskia) tartó jobbjával pedig azt kiszabja. A munkaasztalon — kivéve a szélére helyezett kúpos, gombvégű rézvasalót (musta) egyebet nem találunk, de a térben lebegve 15 Pecsétnyomó a Magyar Nemzeti Múzeumban, lsz. 25/1874. 5. 16 A musta leírására vonatkozó idézetek Jendrolovics—Kajdi i. m.-ből valók.