Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Makkai László: Gép, mechanika és mechanisztikus természetfilozófia

azaz mivel ez lehetetlen, igyekezzél tökéletes lenni, mint az isten. Az uralkodóosztály által diktált szándék-erkölcsben a lét és a tudat, a való és a kellő sohasem fedhetik egymást. Aki megpróbál eszerint élni, azt szent őrültként tisztelik és szerzetesrendekbe elkülönítik, aki másoktól megköveteli, azt mint lázadót eltiporják. Az uralkodóosztály erkölcsvallását a széles néptömegek sohasem tették magukévá, de azzal polemizálva alakították ki saját vallásosságukat, lényegileg a neolitikus termékenységi mágiából, annak női istenségét uraik férfi istenével, azaz a termékenységet a termékenyítéssel helyettesítve be. Az i. e. évezred derekán ezek a természet őszi elhalását és tavaszi feltámadását példázó, s azzal együtt a lélek halhatatlanságát és az evilági cselekedetek túlvilági erkölcsi elbírálását hirdető misztériumvallásak (Oziris, Tammuz, Adonis, Dionysos) a Földközi-tenger környéki civilizált területeken széltében elterjedtek s a városi lakosság alsó és középső rétegeit is megnyerték, előkészítve a keresztényság győzelmét.

8 Számunkra az a lényeges, hogy a misztériumvallások az istenséggel való misztikus egyesülést ígérték, ami szöges ellentétben állott az uralkodóosztály erkölcs-vallásának az istenség természetfelettiségéről, elérhetetlenségéről szóló tanításával. Az isten távoltartása az isteni igazság, a társadalmi megbékélés fiktív voltának fenntartását, az istennek a természettel való panteisztikus egyesülése a valóságos megbékélés, az osztálytalan társadalom eljövetelét is jelenthette, s amíg a forradalmi mozgalmak vallásos köntöst öltöttek, igen gyakran jelentette is. A panteisztikus hiedelmekben egy ösztönös materialistadialektikus természetszemlélet rejlett, mely azonban sem az ókorban, sem a középkorban nem tudott teljesen kibontakozni az animisztikus burokból s ezért nem nyitott közvetlen utat a természetfilozófia és a természettudomány számára, úgy hogy ezek az animizmussal folytatott küzdelmükben az idealistametafizikus kerülőútra kényszerültek, annál is inkább, mivel az uralkodó osztály az animista-panteisztikus nézeteket, mint veszedelmes tévtanokat, vagy legalábbis mint sajnálatos babonákat üldözte, különösen forradalmi válságok idején. Egyébként, az osztályharcok viszonylagos szélcsöndjében mint a széles néptömegeknek adott engedményt, hallgatólag elnézték a szándék-erkölcsöt kijátszó mágikus praktikák beáramlását a vallásba. Példa erre a mágia elhatalmasodása a középkori katolikus egyházban: a szentségek ex opere opera to (azaz a szertartási ténykedések által) foganatosított hatékonysága függetlenül a bennük részesülő hitétől, vagy a jócselekedetek által szerzett érdemek felhalmozhatósága és érdemetlenekre való átruházhatósága akár pénzért is. A reformáció mágiaellenes támadása éppen ezeken a pontokon robbant ki. Visszatérve a technikatörténet ókorához, a görög természetfilozófiában és természettudományban láthatjuk legvilágosabban a természetszemlélet és a társadalmi gondolkozás bonyolult összekapcsolódását, a materialista-dialektikus kezdeményezéseknek animisztikus képzetekbe való visszahajtását (Herakleitos, Demokritos, Epikuros) és' az idealista-metafizikus nézetek (Platón) előretörését. Mindannak, amit az ókor ezekből a vitákból leszűrhetett, Aristoteles alkotta meg a szintézisét. Anyag- és mozgáselméletének kiindulópontja a kor legfőbb technikai elve, a kétkarú emelő. Ennek a működtetéséhez erőfeszítés kell, következőleg a munka egy bizonyos ellenállás legyőzésének tűnik. Az ellenállás Aristoteles számára a mozgatandó dolog nyugalmi állapotában rejlik, 8 Az itt vázolt vallástörténeti fejlődést világosan foglalja össze Pirenne, J., Civilisations antiques. (Paris, 1951) vonatkozó fejezetek. 2 Technikatörténeti Szemle 17