Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Nagybákay Péter: Munkaeszközábrázolások magyarországi céhjelvényeken

Ezek az ábrázolások gyakran a mestert, vagy a védőszentet munka közben mutatják be, így magát a munkafolyamatot is figyelemmel lehet kísérni egy-egy céhemléktárgyon. Némelyik céhjelvény egyenesen komplett műhelyt ábrázol teljes felszerelésével. Mindezek egyedülálló jelentősége akkor domborodik ki legszembetűnőbben, ha olyan szakmák technikáját, illetve szerszámait vizsgáljuk, amelyek az ipari fejlődés során már rég kivesztek. De a céhjelvények eszközábrázolásai olyan mesterségek tekintetében is figyelemre méltóak, amelyek túlélték az ipari forradalmakat és ha változott körülmények között és csökkent jelentőséggel is, mégis tovább élnek. Ezeknél a szerszám- és munkafolyamatábrázolások jelentősége abban rejlik, hogy az emléktárgy egy bizonyos időpontban rögzítette a szakma technikai színvonalára jellemző szerszámok alakját és így ezekből a szerszámok és termelőeszközök fejlődésére, vagy éppen fejlődésük stagnálására vonatkozóan értékes következtetéseket lehet levonni. A magyarországi céhjelvények szakmánkénti, vagy földrajzi egységenkénti feldolgozására és publikálására ezidáig csak néhány kísérlet történt. Ezek jó része sem szentel különösebb figyelmet a jelvényeken található munkaeszközöknek és szerszámoknak,

1 ugyanígy a régebbi — jobbára heraldikai jellegű — német szakirodalom sem.

2 Ujabban örvendetes módon a jelvények eszközábrázolásait — bár még szórványosan — mégis egyre gyakrabban hívják segítségül, különösen a néprajztudomány művelői.

3 Jelen rövid tanulmány célja, hogy rámutasson a céhjelvények eszköztörténeti és ezen keresztül technikatörténeti jelentőségére és a magyarországi céhemléktárgyak eszközábrázolásaiból kiragadott példákon keresztül bemutasson néhány tipikus szerszámot, amelyek egyúttal a mesterség jelképeivé is váltak. A céhjelvények munkaeszköz- és munkafolyamat ábrázolásainak szakmánkénti részletes, kronologikus, a külföldi emlékanyaggal és a természetben fennmaradt szerszámokkal is összehasonlító módszeres feldolgozása 1 Még leginkább a céhpecsétekkel foglalkoztak az Archaeológiai Értesítőben, a Századokban, a Magyarország Vármegyéi és Városai sorozat köteteiben és egyes városmonográfiákban (pl. Kolozsvár, Szeged, Hódmezővásárhely). Myskovszky Viktor a felsőmagyarországi múzeumban levő céhpecséteket ismertette 1878-ban, az Archaeológiai Közleményekben, majd a hazai ötvöscéhek pecsétjeit publikálta Gyárfás Tihamér 1911-ben, és Kőszeghy Elemér 1912-ben a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben, majd Mihalik Sándor 1930-ban a Turulban. — Magukkal a céhjelvényekkel Bevilaqua-Borsody Béla kezdett foglalkozni, és a mészárosok (1931), a serfőzők (1931), valamint a textilipar kézműves szakmáinak (1942) jelvényeivel kapcsolatban már a munkaeszközábrázolások leírására is figyelemmel volt, szélesskálájú művelődéstörténeti könyveiben. — A céhtáblák közül a rozsnyóiakat dolgozta fel — eszköztörténeti vonatkozásaiban is — Nyiresi-Tichy Kálmán 1943-ban [Űj Magyar Múseum III. (Kassa) I. (V.) füzet.]. — 1963-ban Mándoki László ismertette a baranyai céhpecséteket: (Pécsi Műszaki Szemle 1963. jan.—márc. sz. 19.), 1964-ben pedig a Kohászati Történeti Bizottság megbízásából Nagybákay Péter publikálta és dolgozta fel a magyarországi vas- és fémműves céhpecséteket: (Kohászati Lapok 1964. máj. sz. 244.) Mindkét dolgozat már behatóan foglalkozik a pecsétek munkaeszközábrázolásaival. A veszprémi és Veszprém megyei céhemléktárgyak céh jelvényeinek feldolgozása — eszköztörténeti szempontból is — folyamatban van. A céhpecsétek, behívótáblák és céhkorsók már publikálásra kerültek a Veszprém megyei Múzeumok Közleményeiben (1963, 1964, 1965.) A céhládák hasonló szellemű ismertetése az 1966. évi kötetben jelenik meg. 2 Grenser, Alfréd, Zunftwappen und Handwekerinsignien. (Frankfurt a/M., 1889). — Seyler, Gustaw, Berufswappen. Siebmachers Grosses und Allgemeines Wappenbuch. I. (Nürnberg, 1898) 7. 3 N. Bartha Károly, Vajkai Aurél, Domonkos Ottó, Béres András, Módy György, Bodgál Ferenc stb.