Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Balogh Arthúr: Diesel Magyarországon

anyag felhasználásának régi problémáját, méghozzá minden addiginál jobb gazdasági hatásfokkal. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy motorjához semmiféle segédberendezés nem kell (a kompresszorra nem gondolt), sem kazán, sem kémény, sem kondenzátor stb. Ezzel az energiaelőállítás szempontjából beláthatatlan egyszerűség jelentkezik az iparban, új távlatok nyílnak. Ezek után igen nagy meggondolatlanságot jelentene, ha a folyékony tüzelőanyagot szilárd tüzelőanyag helyett használnák fel tüzelésre. Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül, hogy Diesel, első elgondolásában, porlasztott szenet kívánt felhasználni motorjában, s csak miután a salakképződés miatt üzemzavarok jelentkeztek, tért át a folyékony tüzelőanyag alkalmazására. Előadásában terjedelmesen ismerteti a folyékony tüzelőanyag előnyeit a szilárd tüzelőanyaggal szemben, ami természetesen ma már furcsán hangzik, de Diesel idejében igen fontos volt ez az összehasonlítás. Diesel ezeket az előnyöket 10 pontban foglalta össze, amelyek lényege a következő: A folyékony tüzelőanyag tetszőleges távolságra szállítható és egyszerű berendezésekkel tárolható. Ipartelepeken a központi energiatelep elmaradhat, mert megfelelő csővezetékkel minden műhelyben elláthatók a motorok tüzelőanyaggal. Ugyanez vonatkozik mezőgazdasági telepekre is. A folyékony tüzelőanyag a hengerben égethető el minden segédberendezés nélkül, minden gyújtó-készülék mellőzésével. Ezért a helyszükséglet is kicsi. A tüzelőanyag közvetlenül áramlik a motor hengereihez minden emberi vagy egyéb beavatkozás nélkül. A tüzelőanyag a hengerben tökéletesen ég el, tehát salakmentesen. A motor bármikor indítható, tehát üzemkész, ellentétben a gőzüzemmel, ahol a berendezést állandóan gőz alatt kell tartani. Minthogy a folyékony tüzelőanyag nagyobb kalóriatartalmú, lényegesen kisebb a Diesel-motor helyszükséglete, mellékberendezései sincsenek, ez különösen fontos a mezőgazdasági üzemekben és kedvező szerepet fog játszani az automobilizmus fejlődésében is. A motor mindenütt alkalmazható, még tűzveszélyes helyeken is, mert nincs gyújtóberendezése. Mindezekből következik, hogy a Diesel-motor előnyösen alkalmazható lokomotívokon, lokomobilokon, hajókon és egyéb szállító berendezésekben. Amikor ma Dieselnek ezeket a megállapításait olvassuk, belátható, hogy túlhaladott álláspontjuk ellenére is távoli jóslatnak elsőrangúak, mert valóra váltak. S ez is jól mutatja Diesel nagy egyéniségét. Motorját a következőkben népgazdasági szempontból vizsgálja, és előnyeit 4 pontban foglalja össze. Ezek röviden: A szénkészletek kimerülése elkerülhetetlen, amellett az ebben rejlő energia értékesítése, különösen kisebb egységeknél, igen alacsony hatásfokú, tehát indokolt olyan újabb erőforrások alkalmazása, amelyek lényegesen kedvezőbb hatásfokot mutatnak. Az olajforrások helyei éppen úgy ipari központokká alakulhatnak, mint a szénfejtő telepek. E motorok energiakihasználása is sokkal egyszerűbb, mint bármely más típusé, beleértve a vízierőt is. A nyersolaj közvetlenül szállítható (pipeline) és ehhez gördülő anyag nem szükséges. Ha pedig az energia szállítása egyszerű, a motor nagy városokon belül is alkalmazható. Igen jelentős a népgazdaság szempontjából, hogy a kis- és középipart decentralizálni lehet, tehát a város külterületén levő üzemekben teljesen önállóan állítható elő a szükséges energia. Érdekes, hogy Diesel azt képzelte, a városokban éppen olyan olajcsőhálózatot fognak kiépíteni, mint ahogyan a gázvezetékek megépültek, s így minden üzem a maga működési területén használja majd fel a tüzelőanyagot a Dieselmotorok táplálására. Csakhogy itt nagymértékű optimizmusa félrevezette, mert