Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Balogh Arthúr: Diesel Magyarországon

BALOGH ARTHUR DIESEL MAGYARORSZÁGON A belsőégésű motorok fejlődésében a múlt század vége felé egyre inkább a tüzelőanyag kérdése került előtérbe. Az egyeduralkodó tüzelőanyag a szén volt és ezzel tartották üzemben a haj főberendezéseket. De a gőzüzem, különösen kisebb egységeknél, igen költségesnek bizonyult és mindinkább előtérbe került az a probléma, miként lehetne az égést, tehát az energiatermelést, a hengerbe átvinni. A szenet a gőzüzem mellett a belsőégésű motorok egyik különleges változatánál, a szívógázmotoroknál használták. De a koksz és a faszén üzemű motorok nehézkesék voltak, s szinte akkora helyet foglaltak el, mint a gőzgépek. Azok a kísérletek, amelyek más, pl. folyékony tüzelőanyag alkalmazását kívánták megvalósítani, nem vezettek kielégítő eredményre, mert csak kis teljesítményre voltak használhatók. Ide kell sorolni részben az izzófejes motorokat. Nem szabad ezzel kapcsolatban megfeledkeznünk egy hazai kísérletről sem. Itt hivatkozhatunk a „Deutsches Museum" 1949. évi kiadványára, amely a következő címen jelent meg: 50 Jahre Diesel-motor. Szerzője M. J. B. Rauck a 9. oldalon a következőket írja: „Bánki Donát magasnyomású benzinmotorjával (1894) gyakorlatilag kimutatta, hogy magas kompresszió-végnyomás (22 légkörig) a tüzelőanyagfogyasztást igen kedvezően befolyásolja. Korai gyújtások elkerülésére a benzin-levegő keverékbe vizet fecskendezett be. A benzinfogyasztás 260 g/lóerőóra volt, ami az akkori időkben igen kedvező eredménynek számított." Ezzel tulajdonképpen a jövő motorjához az egyik legfontosabb útbaigazítás megtörtént. Magas kompressziót kell alkalmazni! Nincs kizárva, minthogy újabban a Szovjetunióban is foglalkoznak a Bánki-elv megvalósításával, hogy víz helyett más anyagot alkalmazva az elv kivitelezhető lesz. Diesel Rudolf könyve 1893-ban jelent meg. Ebben egy racionális belsőégésű motor megvalósításának feltételeit állította össze, s ugyanekkor motorjára szabadalmat kért és kapott. Úgyszólván a levegőben volt valami, mert minden hozzáértő türelmetlenül várta a belső-égésű motorok problémájának megoldását. Tehát nem lehet csodálkozni azon, hogy Diesel számításokkal igazolt elgondolásait a legnagyobb üzemek elfogadták kivitelezésre és a legnagyobb apparátussal hozzá is fogtak az újfajta motor elkészítéséhez, anélkül, hogy az elgondolások megvalósíthatóságát mérlegelték volna. Csak menet közben kerültek elő a nem lebecsülendő nehézségek, és nagy kitartás és az ügybe vetett feltétlen bizalom kellett ahhoz, hogy éveken át tartó kísérletezés után a motor megvalósuljon.