Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Rácz István–Soós Imre–Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Timsógyártás Magyarországon a XVIII. Században

A bepárlás az ún. hutában történt, amely a timsógyár legfontosabb épülete volt. Itt sorakoztak a kőből épült timsófőző kemencék: egy-egy hutában 4 kemence s ennek megfelelően 4 katlan. A kemencék mérete a parádi Borbálaüzemben kb 15X7X1 m volt. A katlanok ólomból készültek, hatalmas, kb. 14 m

2 felülettel rendelkeztek, így a bepárlás viszonylag gyorsan ment végbe. Hatalmas méretük ellenére a katlanok nem voltak mélyek, az elfogyott folyadékot a katlanok feletti ún. lúgbocsátó kádakból pótolták, amelyekben annyi timsós vizet tároltak, amennyi e

gy-egy napszakra elegendő volt. A timsófőző huták éjjel-nappal üzemeltek, Párádon csak a legnagyobb ünnepek alkalmával (karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor) aludt ki a katlanok alatt a tűz.

22 A bepárlást addig folytatták, amíg olyan töménységűvé nem vált a folyadék, amelyet már gazdaságosan lehetett kikristályosítani. Nem tudjuk pontosan, milyen töménységig párolták be a levet első timsófőző üzemeink. Szabó József szerint a Bereg megyei timsófőzők 28—30° Bé-nál hagyták abba a főzést, ami kb. 1,25 sűrűségnek felel meg. Scholz szerint 1,450—1,525-ig sűrítették a levet. Legvalószínűbbnek azonban azt tartjuk, amiről Gergelyffi tesz említést, akkor kell abbahagyni a főzést, amikor a nyers tojás a folyadékban éppen lebeg. Ahhoz, hogy ezt a sűrűséget elérjék, 2—3 napi bepárlásra volt szükség. A bepárlást, tehát a katlanok kiszolgálását a katlanosok végezték felváltva. Rajtuk kívül napszámosok is tevékenykedtek a hutában, az ő feladatuk volt a katlan első feltöltése és tisztítása. A huta lényeges segédüzeme volt a katlanöntő. A katlanok ugyanis, amelyek a timsó és a szabad kénsav hatásának legjobban ellenálló ólomból készültek, az ólom rossz mechanikai sajátosságai miatt nagyon hamar tönkrementek, javításukat, de még elkészítésüket és öntésüket is magának az üzemnek kellett megoldania. Az ólomkatlanok készítésére, javítására nagy mennyiségű ólmot kellett az üzemeknek felhasználniuk. A Hagymáson létesült timsófőző 1789-től 1794-ig, tehát öt év alatt 620 akkori mázsa, tehát kb. 30 mai tonna ólmot vásárolt.

23 Ha a timsógyárak rosszabb anyagi helyzetbe jutottak, s nem volt lehetőségük nagyobb mennyiségű, a szállítás miatt tetemes költségeket jelentő ólmot hozatni, feláldozták az egyik rossz katlant a többiek kijavítására. Volt olyan eset, amikor már csak egyetlen katlan működött, mert a többit mind felhasználták javításra. Az ólomkatlanok öntéséhez kolofóniumot használtak „az ólom jobban olvadására".

24 Az új katlanok öntéséhez szükséges öntőformát az uradalmi molnárok készítették külön napszám ellenében. 4. A timsó kristályosítása és Uszítása A hutában besűrített timsóoldatot forró állapotban a lúgoskamra faedényeibe öntötték, ahol általában 2 napig hagyták hűlni. Kihűlés közben a forró vízben oldott timsó kivált. 22 Orczy Cs. Levélt. Alum. Hagymás. 7. 1801. 23 Uo., Alum. Hagymás. 9. 1795. 24 Uo., Alum. Hagymás. 1. 1790.