Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Makkai László: Gép, mechanika és mechanisztikus természetfilozófia

TANULMÁNYOK MAKKAI LÁSZLÓ GÉP, MECHANIKA ÉS MECHANISZTIKUS TERMÉSZETFILOZÓFIA (A XVII. század tudományos és filozófiai forradalmának eredetéről) Az első polgári forradalom évszázada egyben a természetfilozófiának is forradalmi korszaka volt. A XVII. századig a természetről mint élőlényről gondolkoztak: az anyagban mint a magban bennerejlik jövendő kifejlődésének lehetősége, s az anyag mozgása nem egyéb, mint ennek a lehetőségnek a kibontakozása. Az aktualizálódó lehetőség tehát önmozgó; az anyagnak mintegy „lelke" van, s a szervetlen és szerves testek mozgató „lelkei", valamint a testetlen „lelkek" a tökéletesség különböző fokain minőségi hierarchiában rendelődnek egymás fölé. Ennek a hierarchiának megfelelően a sokféle mozgás a tökéletlenségből a tökéletesség felé tartó egyetlen nagy világmozgásba rendeződik össze. Ez a hosszú évezredek alatt kiformálódott vitalista természetfilozófia a skolasztikus aristotelizmus rendszerében került szembe a XVII. század folyamán azzal az új szemlélettel, mely a természetet nem élőlénynek, hanem egy hatalmas gépezetnek fogta fel. A mechanista természetfilozófiának Galileitől Newtonig tartó fejlődése során kialakult klasszikus formájában a természet nem más, mint a tehetetlen homogén anyag csupán mennyiségi tulajdonságokkal bíró részeinek matematikai szabályok szerint történt elrendeződése, s a részek mozgása nem autonóm, hanem külső erőhatások következménye. A mechanisztikus természetfilozófia a modern természettudomány első hajtásával, a mechanikával együtt jött létre, s összefüggésüket soha senki sem vitatta. Annál élénkebb vita folyik viszont mindmáig akörül, hogy ebben az összefüggésben melyiknek van kezdeményező, inspiráló szerepe, a filozófiának-e, vagy a tudománynak? Egyik oldalról a neoplatonizmus számmisztikájára, a reformáció korának mágiaellenességére, Cusanus végtelenség-«pekulációira mutatnak rá, mint az elsődleges mennyiségi tulajdonságok, a tehetetlenség, ill. az abszolút tér és idő tudományos elveinek filozófiai forrásaira,

1 a másik oldalról a matematikai és a kísérletező módszerrel elért egzakt tudományos eredmények alapján utólag kiagyalt metafizikai konstrukciónak állítják a mechanisztikus természetfilozófia világmagyarázatát.

2 Ebben a vitában egyik vagy másik oldalra állni aligha járna egyébbel, mint egy reménytelen bűvös körbe való bekapcsolódással, amely gondolatot gondolatra, absztrakciót absztrakcióra vezetve vissza, a gondolkozás relatív autonómiájának önmagában történetileg 1 Burtt, E. A., The Metaphysical Foundations of Modern Physical Science. (New York, 1925) — Lenoble, R., Mersenne ou la naissance du mécanisme. (Paris, 1943) — Koyré, A., From the Closed World to the Infinditte Universe. (Baltimore, 1957). 2 Strong, W., Procedures and Metaphysics. (Berkeley Cal., 1936).