Technikatörténeti szemle 4. (1967)
TANULMÁNYOK - Endrei Walter: A többszerszámos munkagép
legtöbb baj. 18 De lom tárba került a Telefunken cég 1932-ig lelkesen terjesztett Karolus-féle rendszere és hasonló sorsra jutott Babits Viktor dr. 1926 táján készült módosított Weiller-kerékes szerkezete is. 19 A televízió-technika gyors fejlődéséhez hozzájárult a Berlin-Witzleben-i új televíziós adóállomás üzembehelyezése is, amely a 7 méteres hullámsávban kezdte meg működését. 20 Az adó képvivő frekvenciája 6,7 m, illetve 44,75 Mc volt másodpercenként, a hangvivő pedig 6,985 m, illetve 42,95 Mc másodpercenkénti frekvenciával dolgozott. Ezzel a régi adásokat egy fejlettebb, a katódsugárcsöves vételhez is használható adásrendszer váltotta fel. Az adó építésével egyidőben Manfréd von Ardenne tevékeny közreműködésével elkészültek az első katódsugárcsöves vevőkészülékek is, amelyek közül a nagyobb típusok már 18 X 22 cm-es, elfogadható minőségű képet szolgáltattak. Közben Mihály Dénes vállalatánál is változások állhattak be, legalábbis erre következtethetünk egy 1933-as kiadványuk feliratáról: „Mihály — Fernseh Apparete GmbH. Berlin NW7. Friedrichstrasse 103." Nyilván a feltaláló és egykori barátja, a nürnbergi Tekade céghez szerződött Okolicsányi is szívesebben alkalmazkodtak az új tv-adó kínálta lehetőségekhez, hiszen annak idején is csak kényszerűségből fogadták el az általuk régen túlhaladottnak tartott Nipkowrendszerű középhullámú adásokat. Így Mihály Dénes egy E. H. Traub nevű fizikussal (aki az International Television Corporationnál dolgozott) 240 képsoros adásokra felhasználható álló tükörkoszorús, de többoldalú hasábos forgótükrös képösszerakót hozott forgalomba. Ezután jó ideig nincs hírünk a feltalálóról. Szórványos laptudósításokból és itthon élő távolabbi rokonainak közléséből tudjuk, hogy a 40-es években néhány munkatársát az internálás elől külföldre segítette s ezért összeütközésbe került a német hatóságokkal. Öt is intertálták, s noha a hazai hivatalos körök tudomást szereztek az ügyről, semmiféle hivatalos lépést nem tudtak tenni érdekében. Okolicsányi Ferenc további útja Okolicsányi Ferenc, az erlangeni egyetem fizikai doktora később Angliába ment és a Wales-i Scophony Ltd cég munkatársa lett, 1935-ben készített doktori disszertációjában („Beofoachtungen und Messungen an elektrisoh doppelbrechenden festen Körpern") még mindig a mechanikus televíziós technika témakörével foglalkozott. Később a Scophony cégnél egy másik magyar mérnök, Wikkenhauser Gusztáv társaságában a kombinált tükörkerekes vevőkhöz hasonló szerkezet kialakításában vett részt, amely tökéletesen alkalmazkodott az angliai 405 soros, korszerű tv-képátvitel követelményeihez. A céget és gyártmányait azonban az üzleti versenyben erőszakkal felszámolták az erősebb televíziós vállalatok, így máig eldöntetlen, meddig terjedt volna a feltalálók leleményessége a képcsövekkel szemben való versenyben. Okolicsányi, mint magyar ember, szintén nehéz körülmények között élt a háborús Angliában, a magyar szabadalmi bejelentésekben egy Anthrophor elnevezésű távmanipulátorára bukkantunk (valószínűleg rádióaktív készítmények 18 Das neue Volks-Fernseh-Empfanger c. füzet (1933). 19 Babits Viktor készülékének leírása a Szepessi-féle Magyar Rádió Évkönyvben található (1929). 20 Az új adó ismertetése Manfréd von Ardenne Fernsehempfang c. könyvében (1935) található.
