Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Endrei Walter: A többszerszámos munkagép

az első rádióadások. Az előszó kiemeli Mihály jelentős fejlesztő munkáját a szeléncellák, a mechanikus oszcilloszkóp és a hangvillás szinkronizálás terén. Mihály Dénes, amint ezt könyvében is olvashatjuk, a képtáviratozás során használt, vagy javasolt szerkezetek elemeiből fejlesztette ki első, televíziós képátvitelre alkalmas berendezését. A nehézségek azonban már a szeléncellák tehetetlenségével kapcsolatban jelentkeztek, az apró fényelemek ugyanis lassan reagáltak az átvitelhez szükséges gyors fényingadozásokra. Ezért Mihály előbb a szeléncellák szerkezetét módosította, de minthogy stabiütásuk sem elégítette ki a televíziós-technika követelményeit, később áttért a fotocellákra. Vevőkészülékének megoldását változatlanul hagyta mindaddig, amíg Európa-szerte meg nem indult egy egységesítési áramlat, ekkor átmenetileg ő is áttért a NIPKOWtárcsás képösszerakásra. A rezgőtükrös tv-rendszer Arról, hogy könyve miért nem jelent meg magyar nyelven, nővéréhez írt egyik levelében találunk említést. (A levélrészletet a feltaláló unokaöccse, Nyáry Zsigmond dr. szívességéből mutatjuk be.) Az Athenaeum kiadóvállalat, amely Mihály Dénessel már az automobilról és a motorkerékpárról korábban írott könyvei alapján kapcsolatban volt, nem tartotta különösebb üzletnek egy ilyen speciális szakkönyv megjelentetését, amikor a televíziós kísérletek még világszerte a próbálkozás stádiumában voltak. A hazai elektronika egész szakirodalmát néhány szaklaptól eltekintve akkor még csak Mende Jenő gimnáziumi tanárnak a szikratáviratozásról írt könyve és néhány kezdetleges rádiókézikönyv képviselte. Egy évvel később, 1924-ben jelenik meg hazánkban az első egyetemi színvonalú rádiószakkönyv Peremartoni Nagy Lajos tollából Rádiótechnika címmel, és az első átfogóbb amatőr kézikönyv Molnár János elektromérnök tollából „A rádiótelefon elméleti és gyakorlati ismertetése" címmel. Mihály Dénes első tv-rendszeréről a hírlapi közleményeken kívül az 1928-ban megjelent Technikai Lexikon „Vezetóknélküli távolbalátás" c. fejezetében találunk először részletesebb ismertetést. NEKOLNY KURT mérnök a többi között a következőket írja: „Mihály Dénes, aki kísérleteit Budapesten, a Telefongyár Rt.-nél kezdte és 1919-ben mutatta be első eredményeit, a már a „Vezetéknélküli képátvitel"-nél ismertetett módon, húrgalvanométerekkel kormányzott fénysugárral tapogatja le az eredeti tárgy vetített képét és akkor még szeléncellákkal, ma fotocellákkal transzformálja a képpont árnyalatokat átvitelre alkalmas elektromos intenzitás ingadozásokra, a vevőoldalon pedig újból húrgalvanométerekkel vezeti a fénysugarat, rögtön megjelenő képpé összerakva a pontjait." Mindebből kitűnik, hogy a feltaláló a képbontáshoz és a képösszeállításhoz a tükrös galvanoszkópok elvén szerkesztett fényvibrátorokat használta fel, amelyek gyakorlati kivitelükben a lengőnyelves hangszórók mechanizmusára emlékeztették. Később a rezgőtükör vízszintes és függőleges eltérítésének vibrátorait két, egymásra merőleges mágneses vezérléssel egyesítette, a fényerősségváltozást pedig egy kondenzorlencse-rendszer diaf ragmájának szabályozásával valósította meg. A szinkronizáláshoz a La Cour-féle, hangvillával stabilizált fónikus kereket használta tökéletesített változatban.