Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kiszely Gyula: A szélfrissítő acélgyártás története Magyarországon

Hubert és Sigmund Acél- és Fémmüvei R.T. Budapest + Az ország területén széfrissitő acélgyártással az 1914-ben beszüntetett diósgyőri Bessemer-üzem után, hosszú ideig egyik gyár sem foglalkozott. A második világháború kitörésekor, 1939 őszén a Hubert és Sigmund acél- és fémmüvek budapesti öntődéjében mindössze egyetlen Green-féle hordó-alaku 300kg-os fényives kemence működött a korábban telepitett korszerű 300 kg-os AEG gyártmányú indukciós kemence mellett. A háború előhaladtával az acélöntvények iránti igény rohamosan nőtt, aminek kielégítésére további 1 db 1000 kg-os fényives és 1 db 1000 kg-os indukciós kemence telepítése vált szükségessé. Az üzem nagymennyiségű - hadigazdálkodási szempontból fontos - öntvényt állított elő, ezért felvetődött az üzemfolytonosság kérdése, az áramszolgáltatást előállító kelenföldi centrálé esetleges háborús sérülése esetére. Kézenfekvő megoldásnak mutatkozott olyan acéltermelő egység telepítése, melynek áramszükségletét Diesel-motorral hajtott elektromos agregátorral lehet fedezni. Ilyen megfontolással, átmeneti jelleggel felépítették a vállalat műszaki gárdájának tervei alapján az 1000-1 500kg befogadóképességű savasbélésü "kiskonvertert". A folyékony betétet az erre a célra telepitett 800 m átmérőjű kupolókemence biztosította. A kupolő üzem érdekessége volt, hogy jóval megelőzve az általános technikai fejlődést, vízhűtéses köpennyel és fűthető előmedencével létesült. A konverter adagideje a fujtatás kezdetétől a csapolásig 8-14 perc volt, amely a korabeli termeléshez képest ugrásszerű fejlődést jelentett a vállalatnál. A kis konvertert 100 adag öntése után, mikor az üzem berendezéseinek kipróbálása és begyakorlása megtörtént, az elektromos aggregáttal együtt háborús készenléti állapotba helyezték. .. A háború befejezéséig a "kis konverter" üzembeállítása nem vált szükségessé. A gyártott adagokat részben acélöntvények öntésére, részben az 1 tonnás indukciós és fényives kemencében továbbifinomitásra használták fel. Jellemző a konverter nagy termelőképességére, hogy a 2 db egy tonnás elektromos kemence nem volt képes a konverter teljes termelését tovább finomítani. A konverter üzeme bebizonyította, hogy 1 tonna befogadóképességű konverter megközelítőleg a legkisebb egység, melyet még üzemszerűen járatni lehet + Az üzem mai neve: Kőbányai Vas- és Acélöntődé.