Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kiszely Gyula: A szélfrissítő acélgyártás története Magyarországon

Kiszely Gyula: A szélfrissitő acélgyártás története Magyarországon Általános ipari helyzet.és a vasutak. Mielőtt a szélfrissitő acélgyártás magyarországi térhódításával foglalkoznánk, előbb nézzük meg,mi volt a helyzet a kiegyezés korában a magyar vasiparban. A magyar vasipart Kerpely Antal 7 kerületre osztotta fel:

1 /l. kerület. Erdély, 2. kerület: A két Kőrös vidéke, 3. kerület: A Hernád mente, 4. kerület: A Sajó forrásától a Hernádba való beömlésig, 5. kerület: A két Garam vidéke, 6. kerület: Tiszavidék, 7. kerület: Temes-Kőrös vidéke. E kerületekben kisebb-nagyobb vasmüvek helyezkedtek el, melyek nagyrészt nagyolvasztókkal, finomitókkal, vagy ezen berendezések egyikével rendelkeztek. A legjelentősebbek a 3. ,4. és 5. 7. kerület vidékének vasmüvei voltak. A vasgyárak kincstári és magántulajdonban voltak. A kincstári gyárak közül a legjelentékenyebbek a rhonic-brézói, a diósgyőri, 2/ a magángyárak közül a resicai, az ózdi és a nádorhegyi vasgyárak voltak. ' Ahazai finomitó vasipar fejlődése szempontjából két fontos tényezőt kell kiemelnünk: a nyersanyag-ellátást és a közlekedést. A finomításhoz (f risselési-, kavarási eljáráshoz) szükséges nyersvasat a kerületekben lévő nagyolvasztók a szükségletnek megfelelően szállították. A kohászati müvek közlekedése még igen szomorú képet mutat. A magyarországi vasutépités 1848-ban indult meg s ebben az időben a vasgyárak a vasutak fokozódó szükségletét korántsem tudták fedezni. Az 1848-49-es forradalom bukása után a vasutépités üteme némileg meggyorsult, s igy a beépítendő vasanyag-szükséglet is emelkedett. Amig 1850-ben 222 km volt a