Technikatörténeti szemle 3. (1964)

KÖZLEMÉNYEK - Bogdán István: Papírmalmaink műszaki felszerelése

több és jobb munkát végzett, mint késsel 4 személy. A főtengely - esetleg a királyszék - hajtotta a dugattyumozgáat végző hajtókarját, ez pedig a keményfa állványon rögzített csapágy körül le-fel, de himbamozgással a 0,7 - 1,0 m hosszú vágóké st, amelyik az alatta lévő lapon cslkolta a rongyot. Általában a zúzóm{r helyiségében, ritkábban külön kamrában volt elhelyezve. ( 3. ábra) 3. ábra. A rongyvágógép tervrajza 1773. (Diósgyőri papirmalom tervrajz b-1 részlet) OL. Kam. Oec. 1773. febr. 505. A rongy enyhe vegyi kezeléséhez használták a meszet, amelyet megoltva a meszesgödörben tároltak. Az oltott meszet keményfa puttonyban, a mésztejet pedig mészteknöben (Kalktrog), egy kisebb keményfa vályúban tartották és hordták A XVIII. század közepétől alkalmazott lúgot a lugbócskában (Daugbottich), egy keményfából készült, vasabroncsos kis fakádban tartották. Egy másik enyhe vegyi kezelésnek, a XVII. században is alkalmazott, de csak a XVIII. században általánosuló rothasztásnak az eszköze volt a fél- és készpép kezelésénél is nélkülözhetetlen pépszekrény (Zeugkasten). Kb. 2,0x3,0m alapterttletehl 1,0 - 2,0 m magas, felül nyitott, keményfa keretekből összeállított rekesz. Hozzá nem erősített feneke a XVII. században fából, a XVIII. század elejétől szennyvízlefolyókkal ellátott kőből készült, ami elősegítette a rothasztási (melegképződéa). A XIX. század elején téglából is készítették az egész pépszekrényt. Általában 2-3 volt egy-egy malomban, a kölyü helyiségben vagy a merítő műhelyben, nagyobb malmokban a pépszekrénykamrában; ritkábban, de csak nyáM ri használatra az épületen kívül is elhelyezték. - A mai papírgyár is alkalmazza még. - Segédeszköze volt a pépkótis (Zeugpritsche): egy,a végén szélesre és laposra faragott, 1, 0 m hosszú keményfa rud. A pépszekrénybe helyezett félkész és készpépet evvel ütögették, hogy szilárduljon.