Technikatörténeti szemle 3. (1964)
Opitz László: A fogaskerék vázlatos fejlődéstörténete és a magyar mérnökök alkotómunkája a fogaskerékprofil kialakításában
. Philips de la Hire 1694-ben közzétett értekezésében azt tárgyalja, hogy a legmegfelelőbb fogprofil az epiciklois 21 /. De la Hire ismerte az evelvens fogazást is, mellyel azonban az elméleti kutatók érdemlegesen csak fél évszázaddal később kezdtek foglalkozni. Leonhard Euler (1707-1785) a pétervári (leningrádi) Akadémia kiadásában 1765-ben megjelent munkájában olyan fogaskerékpár konstrukciót találunk, melynél a görbékből képezett hegyes fogaknak hozzáillő foghézagokba kell belekapaszkodniuk. Euler az evolvensröl mint a fogoldalak legcélszerűbb alakjáról ír és ö vezette be a kapcsolószög fogalmát is 22 /. A gyakorlatban pedig nem sokat törődtek a fogalmak elméleti megvitatásával, melyben nem kis része volt annak, hogy az akkori technológiával az elméletileg helyes görbét elkészíteni nem tudták. Végül az uj gyártási technológia, a lefejtő eljárás (generálás) szoritotta vissza az epicikloist ugy, hogy csak az órásipar területén maradt meg. Az elmélet és a gyakorlat a technika e részterületén sem vált öncélúvá, az elméleti görbék és a gyakorlati formák egyre közelebb kerültek egymáshoz. Az egyes iparágak összefüggése, a technika általános és szakadatlan fejlődése következtében a fogaskerekekkel szemben is egyre nagyobb követelményeket támasztottak. A gőzgép megjelenése, majd a robbanó motorok, gőzturbinák, Diesel-motorok és a villamos motorok térhódítása egyre növelte a fordulatszámot. Ezzel pedig a mechanikai munka átalakítására és továbbítására szolgáló fogaskerekek ősi konstrukciója nem tudott megbirkózni. Az uj gépek megjelenése, a magasabb követelmények rengeteg uj, gyakorlati és elméleti feladat megoldására ösztökélték a fogaskerekek tervezőit és kivitelezőit. A fogaskerekek anyaga is nagy fejlődésen ment keresztül és erősen megváltozott az évszázadok folyamán. A gépek nagy fogaskerekeinek anyaga elsősorban a fa volt. A XVI. sz. -ban kezdődött, hogy már nemcsak kisebb, finomabb készülékeknél, hanem nagyobb gépeknél is fém fogaskerekeket alkalmaztak. Angliában a XVHI. sz. végén, Németországban a XIX. sz. elején a régi fakerekeket egyre inkább kiszorította az öntöttvas fogaskerék 23 /. A nagy gépek fakerekei mellett a finommechanikában a bronz (az ókor Antikithera készüléke)és a vas (sulymeghajtásű órák a késő középkorban) volt a fogaskerekek anyaga. A XIX. sz. utolsó negyedében pedig; már acélból is készültek a fogaskerekek. A XX. sz. elején kezdték el a hangtompító anyagok (vulkánfiber, novctex stb.) használatát, később
