Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Vajda Pál: A magyar repülés története és magyarnyelvű bibliográfiája

DIIIISCHES RUCH AUSGECEBEN U 2. NOVEMBER W32 PATENTSCHRIFT M554906 Kl ASSE 46 d OKUlfl: 17 I *g ilt-t Híkiimumathumf iihrr tiw l:rl< ilnmjt •!•> I'aiínlf Ju. Jani lyjt S>t.-3nfl. Albert Faoo in Budapest Luft «rJtimo«« für Hcehihis. i'aU-iMirrt ím I >im-i Imi Ifrirftr \>m M% \Ui lyjKati 3. ábra. Fonó Albert német szabadalma a torlósugár hajtóműre lövedéket. A hadseregföparancsnokság technikai bizottsága rövid levélben közölte Fonó Alberttal, hogy "a javasolt megoldástól gyakorlati siker nem várható, és ezért azzal nem foglalkozik. " Fonó Albert az első világháború" után újra foglalkozott találmányával, főleg a hangnál sebesebb, sugárhajtású repülőtestek (repülőgépek, lövedékek) vonatkozásában. Kigondolását 1928. május 26-án a németországi szabadalmi hivatalhoz nyújtotta be szabadalmaztatásra. A szokatlanul hosszú ideig tartó, és alapos elővizsgálat után, 1932 júniusában (de 1928. évi elsőbbséggel) megkapta az 554 906 számú német szabadalmat hangsebességnél nagyobb sebességgel repülő gépek sugárhajtására vonatkozólag. Az Amerikai Rakétatársaság (ARS) szakmai folyóiratának 1960. novemberi számában W.H. Avery, a hajtóművek történetének kitűnő ismerője részletesen leírja Fonó eredeti javaslatát és találmányait, s megállapítja, hogy valóban Fonó látta meg elsőnek a torlósugárhajtómű létjogosultságát a nagysebességű repülésben. Hangsúlyozza, hogy Fonó úttörő munkássága joggal tart igényt a feltétlen elismerésre /274.303.295/. + + + £ bibliográfia és rövid tanulmány nem törekszik teljességre. Csak fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy a magyar kutatók és úttörők milyen szerepet játszottak a repülés fejlesztésében. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, nem a magyar repülés történetét volt szándékunkban megírni, hanem a repülés magyar úttörőinek munkásságát és eredményeit ismertetni.