Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Gombás Tibor: Belsőégésű motorok gyártása a Ganz gyárban 1945-ig

melkedett valamelyest, azonban nagyobb hőtermeléssel járt. így a Ganz-gyárban sem dőlt el a világszerte tárgyalt probléma, hogy melyik előnyösebb, a két vagy négyütem. (Mivel nagyobb tapasztalatra tettek szert a Ganz-gyárban négyütemű motorok gyártásában, azért a gyár nem is épitett több kétütemű motort, csak az ebben fejezetben tárgyaltakat. ) A motorok álló elrendezésű, egytől-négyhengeresek voltak, teljesítményük 25-240 lóerő, percenkénti fordulatuk 280-400. Indításuk sűrített levegővel, vagy a motorból visszacsapolt égéstermékekkel történt, amit esetleg a hengerfej hütetlen fedelének benzinlámpával való felmelegítése kisért. Az első gyújtásokhoz gyujtóspirált alkalmaztak, amelyet üzemközben az égési térből visszahúztak. A hengerfej hütetlen fedele, azu.n. izzőlap inditáskor a gyújtásokat elősegítette, üzemközben pedig a kompresszió hő jével együttesen fenntartotta. Mint Nm jelölésű tipusok stabil célokra, mint Nh tipusok pedig hajó kivitelben készültek. A hajómotorokat sűrített levegővel át lehetett kormányozni (a fordulatirányukat íre gforditani. ) A motorok kisebb ipartelepeken, malmokban, elektromos centrálékban, mezőgazdasági üzemekben és kisebb hajókon terjedtek el. Románia és Egyiptom voltak a nagyobb külföldi rendelők. Egy ilyen Nm motor a Tihany-Szántód! kompon sokáig működött. Később szükségesnek látszott egy ezeknél kisebb teljesítményű és még egyszerűbb és olcsóbb motornak a kialakítása a vidéki kisebb üzemek és a mezőgazdaság ellátására. így jött létre 1926-ban a Hornung Andor főmérnök által tervezett Nf jelzésű motor. Az Nf motor is kétütemű, izzőfejes, azonban fekvőelrendezésü motor volt. Inditása az izzófej előmelegítése után a lenditőkerék kézzel való megforgatása utján történt. Hűtése elpárologtató hűtés. Háromféle furattal készültek 6-20 lóerő teljesitménnyel, 400-500 percenkénti fordulattal. Pár év múlva az Nm, illetve Nh motorok elégési rendszerét átkonstruálták. Az izzólapot elhagyták, a kompressziótérbe a mellékkamrás kiképzés helyett előkamrát alkalmaztak, amely jobb levegő és tüzelőanyag keveredést, s ennek következtében tökéletesebb elégést és jobb hatásfokot biztosítottak. Emellett