Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Gombás Tibor: Belsőégésű motorok gyártása a Ganz gyárban 1945-ig

amelynek a szabadalma akkoriban járt le. Azaz keveréket szivtak be, azt komprimálták, és idegen gyújtással gyújtották meg. A mostani, korszerű Otto-motorhoz képest csak az volt a különbség, hogy kompressziójuk kicsiny volt, aminek következménye lett a rosszabb gazdasági hatásfok, továbbá az általában használt elektromos gyújtóberendezés helyett gyujtőcsövet alkalmaztak. £ motorok nagy érdeklődést váltottak ki, mert újszerűek voltak, s ennek köszönhető, hogy a műszaki irodalom meglehetősen sokat foglalkozott velük. Innen ismerjük az általános elrendezésűket, amely egyaránt lehetett álló vagy fekvő, teljesítményüket, amely a 20 lőerőt is elérte, fordulatszámukat, amely alig lépte tul percenként a 100-at, a vezérlést, a kihagyással működő ingás fordulatszabályozót, a gyujtőcsövet és petróleum üzemnél a felületi elpárologtatót. Maga a konstrukció tehát még idegen eredetű, de már megmutatkozik rajta több.Bánkitól és Csonkától eredő sajátosság. A karburátoros Bánki - Csonka motorok Nagyobb lökést adott a motorok gyártásának a Bánki és Csonka által feltalált karburátor, amelynek szabadalmaztatása 1893-ban történt. A belföldi szabadalmat nyomon követték a külföldi szabadalmak. Ez volt a világ első karburátora, bár az elsőbbséget külföldön sokan - elszigeteltségünk és a nagyobb hírverés miatt - Maybachnak, a Daimler-gyár főmérnökének tulajdonítják, aki ugyanebben az évben szabadalmaztatta karburátorát. Ilyen karburátorral ellátva készültek a benzin és petróleum tüzelésre alkalmas, 3-20 lóerős, fekvő és álló elrendezésű úgynevezett Bánki-Csonka motorok, amelyek gyártása a Ganz-gyárban az 1890-es és 1900-as években folyt. Azok a motorok voltak az akkortájt iparosodó Magyarország kisüzemi és mezőgazdasági hajtógépei, amelyek közül sokat még az első világháború után is üzemben találunk. Az előző motorokkal azonos munkafolyamattal működtek, azonban kompressziójuk és igy hatásfokuk már valamivel nagyobb volt.