Technikatörténeti szemle 3. (1964)
Endrei Walter: A fonás és szövés termelékenységének alakulása
nalbói heti 8-10 fontot termel, mig keréken 1 font a norma. 31 / Szászországban, ahol 1785 és 1800 között 3-ról 1500 - 2000-re nőtt a Jennyk száma, eleinte fejenként heti 36 darabbal, 1801-ben 42 orsóra 300-400 darabbal számoltak. 32 / Ezt a különbséget a fejlődés mellett a fonalszám is indokolhatja, hiszen a 2400 m, ill. 5000 - 7000 m közötti eltérés egy finom és durva fonalszámarányának megfelel. Emellett - akár csak ma is - a közvetlen és kisegítő munkaerőket sokféleképpen fogták fel, s Így az egy főre eső termelés adata bizonytalanná válik. Ezért megnyugtatóbb az egy orsóra eső termelést kiszámítani. Keess egy korai Jennyre vonatkozó adata szerint 3 db 42-orsős fonógép napi 180 000 rőföt termelt 5 személylyel. 33 / T 180 000 . 0,777 0 , , T orsóóra = = 92,5(m) 3 . 42 . 12 Ugyanebből a forrásból tudjuk, hogy a korai Jennyk nem fontak N a = 20 nál finomabb számot, 34/ sőt Rubini gépéről pontosan tudjuk: 6-23 közötti angol fonalszámokat font. 35/ De ez egy bizottság előtti kis bemutató volt, és bizonyára inkább Na 10 körüli számok divottak gépen. A dévényi Rothgarn-fabrik fennmaradt gépi fonásu pamutfonalát osztályoztattam és Nm 6,8-at találtunk. 36/ Eszerint Nm 17-es (Na 10) alapul vételével a fenti teljesítmény 92 ? 5 =5,4 g/orsóórának felel meg. Egy főre pedig - mivel 25 orsó jut reá - 2312,5 m, vagy 135 g esik. összefoglalóan azt mondhatjuk tehát, hogy a Water és Jenny orsók termelékenysége az első időben kisebb volt a fonókeréknél vagy rokkáénál. Azonban az a tény, hogy 10-25 orsót szolgált ki egy fonó, a munka termelékenységét legalább 8 - 10-szeresére emelte, 37/ később pedig - az 1801-es adat tanúsága szerint -100 szorosra. A produktivitás szövődéi mértékegysége a mai Iparban a vetés-gépőra, ami a láncfonalak által alkotott szádnyiláson átrepitett vetélő egy óra alatt megtett utjának számát jelenti. Különös tekintettel a gyártott szövetek szélességének nagyméretű ingadozására, célszerűnek látszik a mult vizsgálata során a ténylegesen 1 óra alatt bevetett vetülékfonal hosszával mérni a teljesítményt. Az olyan adatok, amelyek a termelt rőf vagy véghosszat adják, anélkül, hogy a szövet pontos szerkezetét ismernók, emiatt értéktelenek. Hiába ismerjük pl. az 1771-74-es összeírásból szinte minden Sopron megyei falu takácsának napi termelését, ha a vászon szélességének és sűrűségének adatai hiányoznak. Hogy milyen nagyok lehetnek az eltérések, azt egy pozsonyi selyemszövő 1773-beli adatai szemléltessék, aki al-
