Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kalmár János: A középkori számszeríj

Leonardo da Vinci, 1500 körül, hat kereken mozgó óriási számszeríjat tervezett, amely 100 font sulyu kögolyó kivetésére lett volna alkalmas. Egy másik rajzos terve taposó kerék által felajzandő négyszeres számszeríjat ábrázol. Ezek a tervezgetések azonban kivitelezésre nem kerültek. A számszerijas lövészek a XIV. -XV. században értékes részei voltak a gyalogságnak, lövési gyorsaságukat azonban a kézi Íjászok jóval felülmúlták. Hát­rány volt már maga a nehéz nyílvessző is, amelyből 18 darabnál többet a.lövészek nem vihettek tegzükben, a kézi Íjászok 24 darab nyílvesszőjével szemben. Ebben a tekintetben a számszerijas harcos valóban nehézkesebbnek volt mondható. Elő­nyükre volt azonban a nagyobb lövési pontosság és a nehezebb nyilak nagyobb átütő képessége, amely előnyök mellett a nehéz pajzsos és vértezett gyalogság ellenében a számszerij valóban hasznos fegyvernek bizonyult. A kézi Íjásznak előnyére szolgált még az a körülmény is, hogy zárt tö­megben a lövés nem volt akadályozva, mivel az ijat függőleges helyzetben, tehát a test vonalában tartotta az íjász. A számszerij ivét azonban lövéskor keresztbe helyezve kellett tartani, tehát vizszintes helyzetben, felhúzása is ebben az állásban volt kivihető, ezért zárt csoportban nagyobb helyközt igényelt. Hazánkban a számszerij a XIV. században már ismert volt. Neve a "besztercei szószedetben" legelőször "zomoserig" (szomoszerig)alakban for­dul elő, tehát a szláv szmostrelij, samostrilj (lengyelül samostrzel) szó­ra vezethető vissza, amely magától lövő fegyvert jelent. Helytelen tehát a ma is széltében alkalmazott "számszerij" elnevezés. A számszerij neve, amint látjuk, népetimologiai átalakítás. Szláv ere­dete arra enged következtetni, hogy nem a németekből álló városi polgárság kezdte hazánkban alkalmazni, hanem a szlávok révén terjedt el Csehország és Lengyelor­szág felől, eredetileg mint vadász, később pedig a huszita háborúk alatt, mint harci lövő fegyver. Vadászfegyver szerepét az a körülmény igazolja leginkább, hogy a nevezetesebb vadászterületeken, például a csókakői, gödöllői, visegrádi erdőségekben előkerült nehéz, szakállas vagy villás nyílhegyek mind középkori számszerijakhoz használt lövedékek. 1427-ben már nyomát találjuk a számszeríjnak. Zsigmond király kato-

Next

/
Thumbnails
Contents