Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

SZEMLE - Károlyi Zsigmond: Szekeres József–Tóth Árpád: A Kelement Gottwald (Ganz) Villamossági Gyár története

bari; olyan újításokat vezettek be, mint a kettőnél több pólus alkalmazása és a forgó elektromágnes álló armatúrával. A generátoraikhoz használt dinamók voltak az első számítások alapján szerkesztett és az első hornyolt armaturájú villamosgépek s ők szerkesztették az első öngerjesztésű kompaundált szinkron generátort is. Szerepük volt a transzformátor továbbfejlesztésében is; az oszloptranszformátor kialakításával, s az ötvözött lemezek használatának bevezetése, s az olajhűtésŰ óriástranszformátorok építése ugyancsak a gyár mérnökeinek (Bláthy) vívmánya volt. Mindezek közismert és elismert,, a nemzetközi szakirodalomban ismételten leszögezett tények. A nyolcvanas-kilencvenes években, de még a századforduló után is Európa elektrotechnikusai a különböző tan- és kézikönyvekből nagyon sokszor a magyar mérnökök konstrukcióinak, a Ganz-gyár gyártmányainak példáján tanulták és ismerték még az akkor korszerű villamosgépeket és berendezéseket. MÍg a könyv egy oldalt sem szentel a gyár váltakozó áramú és egyenáramú villamosgépeinek, a korabeli hazai és műszaki könyv- és folyóiratirodalomból talán több száz oldalt is össze lehetne szedni, mely ezek jelentőségét, konstrukciós vivmányait ismerteti. (Csak a századfordulótól kezdve csökken, merül feledésbe: a Ganz-konstrukciók ráttörő szerepe, majd a két háború között már csak a történeti visszapillantások során találkozunk a Ganz-név említésével. ..) Mint a fenti, példa is mutatja néhány szó, vagy esetleg mondat olvasható az egyes konstrukciókról, de a nemzetközi irodalomban való tájékozottság hiánya megakadályozta a szerzőket abban, hogy világosan lássák az egyes konstrukciók, újítások történeti helyét, szerepét, jelentőségét a fejlődésben. Természetes tehát, hogy az egész kép, amit adnak sem lehet világos és áttekinthető. Úgy is mondhatnánk, hogy az összegyűjtött töredékes adatanyagot nem sikerült megfelelően "programozni". A közlés, programozás kérdésével kapcsolatban merül fel az illusztrációs anyag kérdése is. A műszaki érdeklődés hiányának jellemző példája, hogy a 25 íves gyármonográfia megjelenhetett egyetlen műszaki rajz nélkül. (A gyár alaprajzának vázlata aligha tekinthető ilyennek.) De műszaki képanyaga is talán nemcsak relatíve, hanem abszolút számokat tekintve is szegényesebb, mint a korábbi fontosabb gyári kiadványok, mint pl. az "ötvenéves a transzformátor" (1935). Pedig a szakirodalom sokszáz - talán többezer ábrája bőséges választékot nyújtott volna annak az 50-60 ábrának az ősszeválogatásához, mely nélkülözhe-