Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Pongrácz Pál: Kallómalmok

c = <f . 2. g /H-h/ = 0, 97 2 . 9, 81 / 0, 95-0, 30 = 3, 46 m/sec. ahol f* 0, 97 vesztesegtényezövel, H = a vízmélység a duzzasztó gát előtt és h = a kontrahált szel2 vény mélysége. Ez esetben az P = 1, 42 . 0, 22 = 0, 31 m lapátfelületre ható kerületi erő / Pk / a teljesítmény legnagyobb értéke mellett rL - r • * • c

2 _ 10

3

. 0, 31 . 11, 97 _

1B3lM Pk / 2g • 19,62 - 189 kg A járókerék teljesítménye / N / • P

fe . u, az S esetében Na/

,f^»_ . o,8 189 fcji

79 • 3,48 LE A járókerék fordulatszáma /n/ ennél a teljesítménynél 60 . u 9,55 . u 9,55 . 1, 72 _ M n= 2 . r . r" Ö754 30,5ford/perc. A kalapácsok működtetéséhez azonban meghatározott fordulatszámra van szükség. Mivel kalapácsoknak általában két másodpercenként kell lecsapni, minden fordulat alatt kétszer emelkedik és üt egy kalapács, másodpercenként negyed fordulatot végez a járókerék, vagyis n = 0, 25 ford/sec. A járókerék kerületi sebessége / «

Q / ennek megfelelően r 6,28 . 0.54 „ D

. , — « —'- -. 1 = 0, 84 m/sec. 4 4 2 u • o Már ismerjük a kívánt fordulatszámot, illetve a járókerék kerületi sebességét. Számítsuk ki a kalapácsok mozgatásához szükséges energiát / E /. A kalapácsok a vízszinteshez viszonyítva 72° dőlésszögű síkban mozognak. Súlyuk egyenként 57, 96 kg. A hátlapon fellépő súrlódás következtében az emelőerő / P

g / a következőképpen alakul P = P + P e m s