Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Pongrácz Pál: Kallómalmok

között függőleges síkban mozognak a kalapácsok. Szélességük egyenként 27 cm, s igya sinpárok közötti teret teljesen kitöltik. A nyeleskalapácsos kallónál hiányzik a hátsó csúszódeszkázat, amely a botkalapácsos kalló esetében csaknem elengedhetetlen. Ennek szerepét a kalapácsnyél veszi át„ A kalapácsok formája is különbözik a botkalapácsétól. Ezek 160 cm hoszszu, tölgyfából készült, bükkfafogazattal ellátott botok, a mozgás síkjában gyengén iveit alsó részük 25 x 27 cm, felső részük 18 x 26 cm. A kalapács alsó részén az első fogtól 30 cm-re 14 x 10 cm-es, nyírfából faragott emelőkarok helyezkednek el csapszöges rögzítéssel. Ezek a hátranyúló karok érintkeznek a forgó tengely emelőbütykeivel. A kalapács felső részébe csatlakozik a fenyőrudakból faragott nyél. Hogy a kalapács ütésszögét szabályozni lehessen, a nyelek túlnyúlnak a fejeken. A nyelek hossza átlagosan 4, 5 m. A kalapácsok vezetését az oldalsó vezetősínek és a kalapácsnyelek végzik. Mozgás közben a kalapácsok a vezetősínek között csúsznak, egymáshoz érnek és lassan kopnak. Ezért a vezető sineket csúszólapokkal bélelik s a megkopott kalapácsokat fenyőlappal borítják. A kalapácsokat általában kétévenként cserélik, mert alsó végük a különböző hőmérsékletű víz hatására szétroncsolódik és nem birja el a fogak cserélését. A vályú mellső részén 1,5 cm vastag fenyődeszkából készült, 10 x 10 cm külső méretű zárt csatorna fut végig. Oldalfalán minden vályurekesz fölött 10 mm átmérőjű köralaku nyílás van. Ebbe a csatornába közvetlenül a malomárokból vizet vezetnek és rajta keresztül a víz megfelelő adagolással a kalapácsok alatti vályúrekeszekbe jut. Belső szabad végéhez ujabb vezetőcsatorna illeszkedik, amely a forgó tengely csapágyára vezeti a vizet. Ezt a csatornát a vályürekeszek vízellátására csak akkor használják, ha a patakvíz termesze tes hőmérséklete alkalmas a szőttes kallására. Ha a vizet melegíteni kell, akkor a medencék fölötti kifolyónyílásokat eldugaszolják és a csatorna csak a csapágy vízszükségletét látja el. Más kallómalmokban ismeretes olyan megoldás is, amikor mindkét esetben használták a vályucsatornát. Ha a melegített vizet akarták a rekeszekbe vezetni, elzárták a malomárok befolyónyilását és a magasabb vízszintŰ üstből szívócsövön át táplálták a csatornát. A kalapácsnyelek szabad végükkel a kallóház övkoszorújára felfekvő hídgerendára épített járomhoz kapcsolódnak. A hátranyúló nyelek a kalapácsoknak megfelelően párosan támaszkodnak fel a járom csuklójára és 70-80 cm hosszú lapolt párnafával fekszenek fel a járomhí'dra. A párnafát két faszeg rögzíti a