Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Pongrácz Pál: Kallómalmok

Ilyen lehetett a Császárfürdő mellett létezett kallómalom, azonban az eddigi adatok birtokában ez egyértelműen nem dönthető el. Olténiában Arcán és Nagyszeben mellett Rod községben, valamint a Magyar Autonóm Tartomány területén Szentkeresztbányán 1960-ban még működött botkalapácsos kalló. Ezek közül a legtipikusabb rodi kallóval foglalkozunk. Építési ideje a XIX. század első felére tehetó, de a szerkezet rendszere - korábbi leírásokhoz hasonlítva - a középkorban alkalmazott kallók típusát mutatja. A kallóház három részből áll. Egy félig a földbe süllyesztett, nyeregtetős épületben helyezkedik el a kallómű és a raktár. A kallóház egy része terméskőfallal, a viz felőli oldala vázas deszkafalazattal, nyeregtetős, zsindelyezett lefedéssel épült közvetlenül a patak mellé. Valamivel alacsonyabb a hozzá csatlakozó molnárlakás, szintén boronafalas, nyeregtetős lefedéssel. A kallóművet egy kétpereces páros keresztküllős, rekeszes 1, 5 m átmérőjű felülcsapó vizikerék hajtja. A kerék: a malomárkon keresztül kapja a szűk csatornában felgyorsított vizet, s a .forgásenergiát nyolcszögűre faragott, 38 cm (belső érintőkör) átmérőjű tölgyfatengelyen továbbítja a kallóműhöz. A tengelygerenda két végében vas csapszegek vannak, amelyek a tartógerendákra helyezett vánkoson forognak. Közvetlenül a felfekvés helyét tölgyfából faragott csapággyal bélelték ki, amit hasított fenyőrudból készült vezetőlécen keresztül a csatornából állandóan folyó vízzel locsolnak. Ezzel csökkentik a csapágy súrlódását és felmelegedését. A tengely félig a padlószint alá süllyesztve helyezkedik el. Ezért az emelőszerkezet körül, működésének biztosítására, 2, 50 x 1, 38 x 0, 50 m-es, kövei falazott teknő merül a padlószint alá. A tengely középtáján minden botkalapácsnak megfelelően 2-2 emelőbütyök helyezkedik el. Forgás közben a kiálló bütyök felemelik, majd elfordulva visszaejtik a botok nyelét. Ez a folyamat ismétlődik mindaddig, amig a kereket meg nem állítják, vagy a botokat fel nem emelik, hogy a bütyök és a karok érintkezése megszűnjön. A tengellyel párhuzamosan 50 x 69 cm keresztmetszetű, 2, 45 m hosszú tölgyfavályú helyezkedik el, alsó részével a padlóba süllyesztve. Mindkét végén és a közepén durván faragott oszlopot csapoltak be. Az oszlopok felső része egy ferde támaszú vizszintes hídgerendára támaszkodik. A három oszlop közé a vályúrekeszekbe egyenként 25 x 30 cm keresztmetszetű, 187 cm hosszú két-két botkalapács illeszkedik. Valamennyi kalapács tölgyfából készült, csak a vályúba merülő végüket bélelték bükkfával. Mellső részükön lapolt bevágás van egy vízszintes helyzetű gerenda részére, amelynek ma-