Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Pongrácz Pál: Kallómalmok

Ez a két részből álló faragott kalló a mángorlóra emlékeztet. Alsó része nyeregszerűén kialakított, belül fogazott vályú. Az oldalak között fogófákkal ellátott fogazott hosszú gerenda mozog. Az egymáson ugráló fogazat apró ütésekkel gyűrte, tömöritette a nyereg és a mozgó rész közé helyezett szövetet. A kézikallók valamivel fejlettebb rendszerét képviseli a Gönyei Sándor által ismertetett mezőségi kal6/ / lószerszám. ' Akallónégy lábon álló 172 cm hosszú, 76 cm széles és 77 cm magas oldalperemes lécpad. Az oldalak aljához háromszög keresztmetszetű léceket erősítettek. Ezen a lécpadon az oldalfalak között hevederbe fogott fogazott bükkfa léc helyezkedik el. A felső léceket a hevederbe rögzített fogófák segítségével mozgatják. A kallásra szánt szövetet a lécpadra helyezik és a fölé helyezett fogazott lécekkel kallják, közben meleg vízzel öntözik. Annak ellenére, hogy a kallózás korán kiválik, önálló iparággá fejlődik, megteremtve a gépi megmunkálás feltételeit, mindvégig megmaradtak a háziiparon belül az egyszerű kézi kallás eszközei. Főleg azon a vidéken, ahol nem alakult ki virágzó posztókultura és nem állt rendelkezésre természeti energiaforrás, a technológia számára szükséges folyóvíz. így a nagybajomi kapcások a XX. század harmincas éveiben még kézi kallókkal kallották a durva kötött harisnyát. ; Ez a kalló is két részből állt, de működtetése lényegesen könnyebb lehetett, mint a KisÁzsiából ismert kézi kallóé. A kalló alsó része 120 cm hosszú, 39 cm széles és 48 cm magas durván faragott tölgyfa tömbből készült. Közepére elnyújtott, ívelt, 15 harántbordával ellátott vályút véstek be. Ebbe helyezték a hasonlóan bordázott félköríves kallókereket. A kerék tengelye vaspálcából volt s ennek segítségével mozgatták előre-hátra a vályúba helyezett, szappanos oldattal áztatott szövet felett. A fogak között kallódott, tömörödött az anyag. A nagybajomi billenőrendsze8/ rü kézi kallóhoz hasonlót ismerünk Szlovákiából is. ' Ennek a kézi kallónak felső billenő része láncon függ, amivel az álló és mozgó fogak közötti távolság könnyen szabályozható a posztóréteg különböző vastagságának megfelelően. Ványolók és kallómalmok építése írott emlékekből Ítélve az egyszerű kallószerszámokból már a XI. században vizíerővel hajtott kallómalmok fejlődtek ki. Korabeli német és francia oklevelek gyakran említenek kallómalmokat. ^ A hazai posztóiparban azonban csak a XII. század közepén jelennek meg. 1157 körül több kalló dolgozott a pilisi apát-