Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Endrei Walter: A műszaki eszme csírája

Endrei Walter: A MŰSZAKI ESZME CSÍRÁJA Az eltelt milléniumban az alkotó ember Önbizalmának két végletével találkozunk. A korai középkor, az antik világot leplezetlenül csodálva, törekedett visszanyerni annak tudományos színvonalát. Mi sem állott távolabb eszmei világától mint a szakadatlan fejlődés gondolata. Egy VI. századi műszaki kézirat bevezetőjében olvassuk: "Ki képes felkutatni mindazt... amit ezek a tehetséges, óriási értelemmel megáldott kézművesek feltaláltak? " A fejlődés eszméje halvány kontúrokban a XII. század során tűnik fel először Chartres-l Bernát allegóriájában. Ebben törpéhez hasonlítja a vizsgálódó embert, aki egy óriás vállán áll és ezért apró volta ellenére távolabb lát annál. A XIV. században élő Henry de MandeviUe-nél a kép kifejezőbbé válik és Guy de Chauliac (1363 körül) már egyértelműen evolucionista tartalommal tölti meg: "Mert a tudományokat hozzájárulások alakítják ki, hiszen lehetetlen egy ember számára, hogy elkezdje és befejezze őket. Olyanok vagyunk mint gyermekek egy óriás vállán: mert látjuk mindazt amit az óriás látni képes és még valamivel többet. " A törpe tehát gyermekké vált - finom utalásként jövendő növekedésére, a múlt tudósait jelképező óriás viszont utóbb fokozatosan eltűnik a fejlődés magyarázata során. A növekvő önbizalom mondatja Leonardoval: "Hitvány az a tanítvány, aki nem tesz túl mesterén." A XVI. században pedig Ambroise Paré hetykén kijelenti, hogy "utódaink nem lesznek képesek felülmúlni bennünket, legfeljebb néhány kiegészítést tehetnek, amikkel igen könnyű már feltalált dolgokhoz hozzájárulni. "A nagy Cardano már tudatosan szembeszállt az ókort dicsőítő humanistákkal: "Egy egész könyv nem lenne elegendő annak felsorolására, amit a