Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Hajnal István: A gépkorszak kialakulása

Északon, a mélyebb hűbéresség vidékein, tovább is féltékenyen vigyáznak a céhek a mechanikai újításokra. Szövőszékek feltalálóit letiltják, kiüldözik, néhol vízbe is fojtják. Nemcsak kenyerét félti tőlük, hanem hivatásának alkotó önállóságát is a kézművestársadalom. Franciaországban kevésbé hallunk ily véres üldözésekről. Az újkor jórészén át is társadalmiasan beágyazott itt minden technika. A hatóságok s bíróságok a szokásjogok állandó nagyarányú kodifikációival ismerik el a mély összefüggéseket. Az alkotó ember nem engedi ki kezéből az anyagot; nehezen bízza mechanizmusokra. Inkább az anyagátalakltás módszereinek csodálatos gazdagsága veszi át a munkát az embertől. A hőtani s vegyi eljárások tulajdonképen természeti erőket visznek bele a gyártás minden részletébe. Téves a hit, hogy a francia ipar elsősorban luxus-specialitásokra dolgozott. Szinte hihetetlen, amit a legújabb történeti kutatások megállapítottak; a XVIII. század derekán nyersvasban is tömegre kétszerannyi a francia, mint az angol termelés. Kőszéntermelésben is túlhaladja az angolt. Sőt a szövőiparban is, mégpedig annak akkor modern tömegiparában, a gyapotszövésben is. Ezt az óriástermelést elgondolva, a francia kézművestársadalom összefüggő, hatalmas, eleven modern gépezetnek tűnik fel; végtelenszámú kicsiny műhelyeiben természeti erőket alkalmazva fölényes simasággal illeszti egymásba a szakember a speciális módszerek, eszközök sokaságát. Az embernek e méltó jelenléte a produkció minden részletében kizárja a lélektelen mechanlzálást, de nyilván valami magasabbrendű gépesítés felé viszi a fejlődést. Olyasmi felé, ami a modern gépben csak tökéletlenül valósult meg; tisztán az anyagismeret által, tisztán az anyag belső átalakításával szabadítani meg s fogni munkába természeti energiákat. Épp azért magasabbrendű fejlődés, mert a munkaszervezetek organikus, társadalmias összefüggései nem engedik, hogy a produkciónak bármely fázisa üzleti tömegesítésre ugorjék ki, s specializálódásnak mindig át kell hatnia valamennyi fázist, le a nyers természeti anyagig. " A francia céhrendszer a társadalmiasan szakszerű fórumok egymásraépülése volt. A technikai eljárások tapasztalati kincstárából hatalmas intellektuális szakszerűség bontakozott ki, a mérnök, a vegyész hivatása. De e hivatások is beletagozódtak az ipar társadalmi-történelmi testtiletiségeibe; s ezért nem a gyorshasznú üzleten, hanem az embert mentesítő módszereken dolgoznak.