Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

SZEMLE - Vaszkó Ákos: Közlekedéstörténeti kiállításának nemzetközi cseréje

A prágai Nemzeti Műszaki Múzeum közlekedési osztálya a drezdai múzeum újonnan helyreállított helyiségeiben "A Csehszlovák repüléstechnika fejlődé2 sé"-t mutatta be gazdag anyaggal. A két teremben elhelyezett mintegy 400 m alapterületű kiállítás képet adott a csehszlovák repülésügy és repülőgépipar jelentős múltbeli eredményeiről és jelen állapotáról, igen értékes modell és tárgyi emlék anyaggal. A modern kiállitástechnika eszközeivel a didaktikus célok megvalósítása mellett kiváló esztétikai hatást is sikerült elérni. A kiállítást 2 hónapig 4/ tartották nyitva és német nyelvű tájékoztató füzetet is adtak ki róla ' . A csehszlovák légügyi anyag elszállítása után rendezi be a drezdai múzeum saját légiközlekedési kiállítását. Ezt a munkát a cserekiállítás tapasztalatai természetesen megkönnyítik, de a színvonal tekintetében a közönség megnövelt igényeire is figyelemmel kell lenni. A drezdai múzeum vasúti pályatörténeti kutatásainak és gytíjtőtevékenységének eredményeit dokumentálta az egyidejűleg Prágában bemutatott kiállítás. A vasúti felépítmény és a pályafenntartási technika fejlődését és mai állását bemutató kiállítás új szempontokat is érvényesített. Középpontjában az eredetiben felépitett pályaszakasz állt, amelyen a felépítményen kívül a fenntartás korszerű gépesítését is szemléltetik. A cserekiállítással egyidejű szakmai tapasztalatcsere igen értékes volt. Jólesó érzéssel nyugtázhattuk azt az érdeklődést, amely a Magyar Közlekedési Múzeum megnyitásával kapcsolatos munkánk felé irányult. Gyűjteményeink ismeretében későbbi időpontban a cserekiállítások terén is számításba vették múzeumunkat, mivel köztudomásúan vasúti jármütörténeti modellgyüjteményünk igen magas színvonalú. Már most sikerült megállapodni közlekedéstörténeti és szakmúzeológusi témákban tartandó előadások cseréjére. A technikatörténeti ismeretterjesztés új módszerét jelenti a közlekedési gyűjtemények együttműködésének eddig kialakult formája. Nézetünk szerint ez az együttműködés új területekre is kiterjeszthető. Elsősorban a közlekedéstörténeti kutatómunka összehangolására gondolunk. Az egyes országok technikatörténeti eltérő adottságaik következtében az egyes közlekedési ágak történetének művelése terén előnyösebb, vagy hátrányosabb helyzetben vannak. Célszerű volna olyan munkamegosztásban folytatni e kutatást, amely egy-egy terület nemzetközi fejlődéstörténetét az abban a kérdésben legelőrehaladottabb ország kutatóira bíz-