Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

KÖZLEMÉNYEK - Mandorff Béla: Kandó Kálmán levele a villamos vontatás új rendszeréről

Mivel a gyakorlatban teljesen kivihetetlen, hogy egy közös munka­vezetéken keresztül minden egyes mozdonyt más és más feszültséggel tápláljunk, azért gyakorlati megoldásként a feszültségszabályozást a vonaton, illetve a moz­donyon kell létesíteni. A sok lehető megoldás közül én egy, a mozdonyon elhelye­zett, forgógépet választottam. A választás azért esett forgógépre, mert a fe­szültségszabályozáson kívül olyan egyéb feladatok is vártak megoldásra, amelyek­nek a forgógép sokkal jobban megfelel. Ha a motorokat a legjobb hatásfokuknak megfelelő feszültséggel tápláljuk, akkor a teljesítménytényezőjük sokkal rosz­szabb, semhogy ily rossz teljesítménytényező mellett az erőátvitelt az erőműtől a mozdonyig létesíthetnénk. Ezért tehát szükséges, hogy a teljesítménytényező javításáról magán a mozdonyon gondoskodjunk. Ha már a hajtómotorokon kívül a mozdonyon van még egy forgógépünk, úgy közelfekvő az a gondolat, hogy ezt a gépet fázisátalakítónak képezzük ki, hogy az egyfázisú munkavezeték előnyeit a többfázisú Indukciós motorok előnyeivel egyesítsük. Ez a fázisátalakító egy olyan, egyenárammal gerjesztett, szinkrongép, melynek állórészében két teker­cselés van; a nagyfeszültségű egyfázisú tekercselés, amelyiket a munkavezeték táplál, és a kisfeszültségű többfázisú tekercselés, amelyik a hajtómotorokat táp­lálja. - Hogy a háromfázisú tekercselés feszültség-szabályozását a munkavezeték állandó értékű feszültségétől lehetőleg minél jobban függetlenítsük, ezért a há­romfázisú tekercselést -kis szórt mezővel - a forgórészhez közelebb, a mester­ségesen megnövelt szórt mezejű egyfázisú tekercselést pedig távolabb helyezzük el A számítás azt mutatja, hogy az átalakító méretei úgy választhatók, hogy a feszültség-szabályozáskor a primeráram teljesítménytényezője - a terhe­lés nagy határak közötti váltakozásakor is - az egységhez közeli értéken marad. Az önműködő feszültségszabályozást tehát úgy is beállíthatjuk, hogy a primőráram teljesítménytényezője állandóan az egység legyen. Az így nyert feszültség csak igen keveset fog eltérni a —= állandó, formula által e meghatározott feszültségtől. Ha mármost meggondoljuk, hogy a hatásfok a maximum közelében a ter­heléssel csak lassan változik, úgy azt látjuk, hogy a jó hatásfok elérése céljából létesített mind a két szabályozási eljárás gyakorlatilag teljesen egyenértékű. Arra való tekintettel, hogy a jó teljesítménytényező a vonali transzformátor és generátor veszteségeit is kedvezően befolyásolja, az utóbbi szabályozási eljárást választottam. 142

Next

/
Thumbnails
Contents