Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)
KÖZLEMÉNYEK - Mandorff Béla: Kandó Kálmán levele a villamos vontatás új rendszeréről
dusú árammal táplált fázisváltós mozdonynak üzemi eredményeit, valamint azt a tényt, hogy Kandó Kálmán már 1917-ben - tehát mindenkit évekkel megelőzve állította fel a kongresszus fenti tézisét és ennek megoldására dolgozta ki a fázisváltós rendszerét, melynek gyakorlati első megvalósulása immár üzemben van. Hogy milyen látnoki elgondolások vezették Kandót ennek a villamos vontatás terén teljesen újszerű rendszer megteremtéséhez, világosan kitűnik egy általa készített leírásból, amelyet, 1920-ban Pontecorvo mérnök barátjának, volt olaszországi munkatársának címzett levélben irt meg, melynek egy másolati példánya - szerencsére - megmaradt. Bizonyára a műszaki világban általános érdeklődésre számíthat ennek a 44 év előtt írt levélnek az a része, amelyben Kandó ezt, a korát évekkel megelőző alapgondolatát kifejti. Az alábbiakban ismertetjük műszaki történelmünk ezen érdekes okmányának vonatkozó részleteit.' " Amint egyik legutóbbi levelemben Önnek megígértem, a karácsonyi ünnepeket használom fel arra, hogy az új villamosítási rendszernek Donáti úr által Corbino tanár részére kért leírását elkészítsem. - Mielőtt azonban ennek a részletezéséhez kezdenék, engedje meg, hogy előbb arra a kérdésre válaszoljak; miért lettem én "hűtlen" a háromfázisú-rendszerhez és hogyan jutottam arra a gondolatra, hogy egy uj rendszert alkossak. Ugyanis azt hiszem, hogy ezt az új rendszert csak akkor lehet igazán megérteni', ha az ember azt a gondolatmenetet követi, amelyik engem a közben felmerült különféle problémák megoldásánál vezetett és ismeri azokat a körülményeket, amelyek behatása alatt született meg az a gondolat, hogy a villamos vontatás terén valami alapvető újdonság vezettessék be. Engem 1916-ban újra soroztak, a fegyveres szolgálatra alkalmasnak találva azonnali hatállyal behívtak. Mint öreg mérnököt nem küldtek a harctérre, hanem előbb a Várépítési parancsnoksághoz, majd a Vezérkar vasúti osztályához osztottak be. Itt a vasutak szénellátásának lettem a referense. - Akkor még a vasutak nagy széntartalékkal rendelkeztek; azonban a széntermelés állandó csökkenése és a fogyasztás növekedése előre láthatóvá tették, hogy -ha a háború soká tart - a szénkatasztrófa elkerülhetetlen. Mint referensnek, aki a viszonyokat jól ismerte, kötelességem volt, hogy a hadügyminisztert erre a veszélyre figyelmeztessem. Egy tanulmányt terjesztettem eléje, amelyben a szénfelhasználás nagy pazarlásra mutattam rá. Az Intendantura célszerűtlen rendelkezései folytán