Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

KÖZLEMÉNYEK - Minárovics János–Tarján Rezső: Kőszeghi-Mártony Károly életmentő készülete

matlan, gázokkal szennyezett levegőben, vagy a víz alatt tartózkodni, ha a szervezete működéséhez szükséges levegőt biztosítani tudja. Erre az idők folyamán igen sok megoldást dolgoztak ki. A ma is használatos készülék típusok a következő fő csoportokba sorolhatók: a/ frisslevegős b/ sűrített levegős c/ oxigénes és d/ szűrőbetétes (gázálarc) légzőkészülék. Zárt helyiségben, bányában a szennyezett levegő oxigén tartalma a 15 % alá szállhat, s ezért ahhoz, hogy ott ember ilyen esetben is tartózkodhassak és ott munkát végezhessen oxigénes, vagy sűrített levegős illetve friss levegős légzőkészülékre van szüksége. A szűrőbetétes légzőkészülék ugyanis a légzést szűrőn át szívott és megtisztított levegővel teszi lehetővé. Használhatósága a környező levegő gázzal, vagy füsttel való szennyezettségének mértékétől függ és ha a levegő oxigéntartalma 15 % alá csökken (a levegőnek egyébként 20,95 %-a oxigén), akkor már megszűrve sem alkalmas légzésre. Jelen tanulmányunkban a sűrített levegős légzőkészülékekkel foglalkozunk. A sűrített levegős légzőkészülék a levegő tárolására szolgáló palackból, nyomást csökkentő és adagoló szelepból, összekötő tömlőből, álarcból és hordszerelvényből áll. El van látva hangjelzővel is, mely idejében figyelmezteti a készülék viselőjét akkor, ha levegő készlete kimerülőben van. Az első ilyen típusú készülék megalkotása Fr. Alexander Humboldt érdeme

1 '. 1795-ben impregnált szövet zsákban tárolt levegőt. A zsákot és a szájcsutorát csővezetékkel kötötte össze. A zsák, nagyságától függően, csak néhány percre biztosította a légzés feltételeit. 2/ Humboldt készülékét A. Galibert fejlesztette tovább 1865-ben '. Kecskebőrből készült háton hordozható légtartályában mintegy 50 liter (később 1876-ban 200 liter) atmoszferikus nyomású levegőt tárolt. A nagy méretű légputtony megnehezítette viselője mozgását. Eredményesebben oldotta meg a külső levegőtől független légzőkészülék problémáját Kőszeghi-Mártony Károly táborintézői föstrázsamester 1830-ban kivitelezett "életmentő-készülete". Ő alkalmazott először fém palackban sűrített le-