Technikatörténeti szemle 1. (1962)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK - Bendefy László: Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században

rendelet írja elő, hogy a városnak intézményesen kell foglalkoznia az állóvizek le- csapolásával és a Duna számtalan fattyuágának szabályozásával,

A város 1773-ban meg is bizza Balla Antal Pest megyei hites geomet- rát, készítsen felvételt a városi határ vizeinek állapotáról. El is készült ez a térkép: Baliának 1785,évi pesti határtérképe, amely részletességével és pontosságával igen nagy tudományos értékű. Többet mond bármilyen korabeli írott forrásnál, valamint a szerző által felsorolt és ismertetett, korábbi eredetű térképeknél.

A mai Városliget egykori mocsaras és homokbuckás területe rendezésének és parkosításának ismertetése után a Duna pesti, szakasza szabályozásának leírására tér rá a szerző. A Margitszigettől délre - olvassuk - a folyam fokozatosan keskenyedik, a Várhegy és a Gellérthegy tövében... egységes mederben folyik, melynek partjai itt kb. 300 méterre vannak egymástól. A folyam e keskeny szakasza az Árpádok kora óta változatlan, s csupán néhány méterrel vált keskenyebbé a pesti töltés megépitése következtében. .. A mai Boráros tér környékén régebben a Kopasz zátony terült el; itt a folyam közeli 000 méter szélességben hömpölygött, régi ágaival szinte keresztül-kasul szeldesve a Kelenföld területét. Mélysége - ennek megfelelően - itt már csupán 2-3 méter között volt, a fentebbi szakasz 6 méteres mélységével szemben; de a Margitsziget környékén a 10 métert is elérte. A Kopasz-zátony után a folyam újra két ágra szakadt: a jobb oldali budafoki és a baloldali soroksári ágra. Két ág öleli körül a Csepel-szigetet. Ezek az ágak további elágazásra igen hajlamosak voltak, bennük zátonyok és szigetek képződtek. Ezek a zajló jég akadálytalan levonulását sok esetben akadályozták.

Ilyen körülmények között nemcsak a koratavaszi jeges árvizek, hanem a nyári un. "zöldárak" is komoly veszedelemmel fenyegették a várost. Ezért került sor (aránylag későn) a folyónak átfogó tervek szerinti szabályozására s ezzel kapcsolatban töltések építésére. Mindezekről a munkálatokról, amelyekről ezideig csak sejtéseink voltak, T.Polónyi Nóra végre egységes képben számol be. Nagyszabású és nagy fontosságú munkákról van itt szó, hiszen még az 1775. február 15-1 7. közötti nagy árvíz is három napon át vízzel borította el az egész várost, és ha nem is követelt sok halálos áldozatot, annál több házat döntött romba.

251