Technikatörténeti szemle 1. (1962)
Makkai László: A technika történeti fejlődésének törvényszerűségeiről
takhoz képestebben a meghatározásban a munkaerő célszerű és tervszerű szervező tevékenysége az új. Ez azt jelenti, hogy az üzemben folyó kooperáció nem véletlenül, hanem egy adott célnak alárendelt terv megvalósítása érdekében jön létre. A megvalósítandó cél és a megvalósulás terve együttesen a z üzem programja, a kooperáció tehát - a mai technikában használatos kifejezéssel élve - program- vezérlésű. (Meg kell jegyezni, hogy a "cél1* fogalmát semmiképpen sem technikán kívüli, szubjektiv fogalomként iktatjuk be, mert ehelyütt cél alatt az adott mozgató vagy átalakító műveletet kívánt eredményét, tehát technikai célt értünk.) Az üzem kooperációs programja, azaz a munkamozgásoknak egy elérendő cél megvalósítására irányulótervszerű összekapcsolása egy társadalmilag hasznos mozgás (pl. szállítómozgás) vagy tárgy (pl. élelmiszer) előállítására irányuló törekvésből indul ki, amihez az indítékot valamely természeti, esetleg már ember által előállított mozgásban vagy tárgyban rejlő technikai felhasználási lehetőség felismerése adja meg. A technikai gondolkozás kiegészíti a szóbanforgó mozgást vagy tárgyat a technikai felhasználást lehetővé tévő vonásokkal s így létrejön a konkrét technikai cél, a gondolati modell. A következő lépés a modell megvalósításához szükséges anyag megkeresése; majd a munkaeszköz és a munkaenergia s a kettőt összekapcsoló transz- misszió megtervezése. Az így létrejövő technikai kooperációs lánc végén a programozó munkaerő a technikai megvalósítás során a vezérlő szerepét veszi át s a munkaenergiának a munkaeszközre való rákapcsolásával megkezdi a munkaanyagnak a gondolati, modellhez (mely egy már elért technikai eredmény egyszerű reprodukálásának szándéka esetén lehet konkrét minta is) való alakítását, a munkát. A technikai kooperáció e legelemibb láncolatának képletét a következőképpen lehet leírni: DET1~*M = P A képletben a D (ductor) jelenti a programvezérlést végrehajtó munkaerőt, az E a munkaenergiát, a T az energiát a munkaeszközre átvivő (s ennek során esetleg átalakító) transzmissziót, az I (instrumentum) a munkaeszközt, az M (materia) a munkaanyagot, a P (productum) pedig a munkafolyamat termékét. Ha nem anyag- átalakításról, hanem anyagmozgatásról van szó, úgy aképletből aP kiesik, s helyére kerül az S (situatio), amely a mozgatott anyagnak a programban kijelölt hely re való jutását jelzi. A technikai fejlődés történeti és elméleti kiindulópontján a programvezérlés, a munkaenergia, a transzmisszió és a munkaeszköz együttesen az 16