Technikatörténeti szemle 1. (1962)
Edvy Gyula: A régi budai "nádori" vízmérce
retarányú helyszínrajzzal, mely a kir.vízmíí épületének I. és II. emeletét, a kutgép járgányát és a П. emeleti szinthez csatlakozó istállót és udvarát, valamint az ehhez magasabb szinten csatlakozó kocsis lakást és udvarát szemlélteti. A BT. 66. jelű helyszínrajzról megállapítható, hogy a vízmüvet 1835-ben Gaertlgruber mérnök-százados mérte fel és Stehno (a Tiszatérképészeti iroda mérnöke) másolta. Ezen a helyszínrajzon a 132/1 jelű helyszínrajzéval azonos helyen ugyancsak medencét találunk ezzel a felírással: "Schacht für den Pegel", azaz akna a vízmérce számára. Azonosításunk a mérce helyét egy aknán belüli területre korlátozta. A helyszínrajzból az is kitűnik, hogy az 1835.évi kisvíz partvonulatától 28-30 m-re esett. A vízmérce helyének szabatos maghatározása Az aknán belüli hely meghatározása végett a BT.65.jelíí 1:72. méretarányú helyszínrajzhoz kellett folyamodnunk. Ez a helyszínrajz a Dunából egy vízkivételi aknához vezető földalatti csővezetéket szemléltet, "j" jelű, a méretarány szerint közel egy négyzetláb nagyságú belyén a "jelmagyarázat" szerint: "Versetzter Stein, worauf die Bleiplatte des Pegels gelagert ist", azaz kő nyugszik, melyen a vízmérce ólomlapja van beágyazva. A mérce alapkövének helyét a csővezeték közvetítésével vittük át a BT. 66. jelű helyszínrajzba. Nyomvonala mindkét helyszínrajzon azonos. A papírbeszára- dást figyelembevéve teljesen illeszkedik egymásra. A mérceaknát számszerű méretekkel a BT. 72 vízmérceszerkezeti terv "D" jelű részlet-rajza szemlélteti. E rajz az aknának csak a falsíktól való távolságáról és szegélyköve éleinek irányáról tájékoztat. Nem állapítható meg a fal tövében vezető mérési vonal egy pontjának sem a távolsága olyan ponttól, mely helyszínrajzainkon azonosítható volna. 72
