Technikatörténeti szemle 1. (1962)

Domonkos Ottó - Endrei Walter: Európai textilnyomás és hazai kékfestés: a pápai kékfestő múzeum megnyitása elé

kibontakozása nem új ideogram máknak a megismert vegyületekre való kiterjesztése útján történt. Ez a törekvés már a szervetlen vegyészeiben is csődöt mondott (Bergmann, 1775.), a szerves kémiában azóta megismert többszázezer vegyület miatt eleve bukásra volt ítélve. Ezért az analitikai szemlélet győzelme alakította ki a mai jelírást, amely csak a kémiai elemeknek biztosított külön szimbólumot, a vegyületek jelcsoportját a bennük előforduló elemek jeleiből kombinálta. Lavoisier jegyzőkönyveiben még bőven találunk alkimista jeleket (viz, vas), de Adet és Has- senfratz javaslata már teljesen elszakad a tradíciótól: a vizet már oxigén és hidrogén, a szénsavat karbon és oxigén jelének összevonásával jelölik Közismert, hogy azután Berzelius egy 1814-ben publikált dolgozata fektette le a máig is használatos betüszimbolumokból álló jelírásunk alapjait82^, bár annak elterjedése és általános elfogadtatása jóval később ment végbe.

Ebben a kritikus időszakban - 1809-ben - keletkezett Kluge Károly receptkönyve. Az általa alkalmazott írásmód megtévesztésig hasonlít az alkimistákéra, a szimbólumok egy része első látásra is kongruensnek tekinthető.

A beható vizsgálat azonban más eredményre vezet. A 3. ábránkon látható jelkulcs 18 szimbólum feloldását adja,ehhez járul az alkimistáktól átvett óra szimbólum. A 19 jelből külsőre 9 teljesen azonos ősi alkimista jelekkel, azonban csak 3 jelpár fedi egymást fogalmilag is (borkő, választóvíz és óra). A másik hat közül négy esetben festőanyagokat kódoltak be önkényesen; így lett a víz alkimista jeléből a szumach, a salétroméból a szántál, a rézgálicéból a kosenil, a földéből a cser- gubacs jele. Emellett a réz jelét alkalmazták a timsó, az aranyét a hamulúg feltüntetésére, noha ezeknek a későalkimista irodalomban volt saját szimbólumuk. Végül néhány jel felületes hasonlóságára is utalhatunk (kénsav). Egészében véve azonban feltűnő, hogy a jelek zömének semmilyen fogalmi kapcsolatuk nincs a hagyományos alkímiával.

Felmerül mármost a kérdés, milyen szerepet tulajdonítsunk a Kluge-féle receptkönyv jelsorozatának. Az alkímiához a külsőleges hasonlatosságon kivül nincs köze, azt szerzője nem is ismerte. De titkosírásnak sem tekinthetjük, hiszen a jelkulcsot a könyvben magában megadta. A receptek java egyébként a nyomtatott szakirodalomból ismert. Ez a 18. század közepe óta óriási méreteket ölt, vannak művek, melyekben sokszáz festőrecept található83 ^ és legfeljebb a bevált súlyarányok, időtartamok számszerű értékei képezhettek titkot. Olyan receptgyüj50