Technikatörténeti szemle 1. (1962)

Domonkos Ottó - Endrei Walter: Európai textilnyomás és hazai kékfestés: a pápai kékfestő múzeum megnyitása elé

altertuech". "Item zwai seidene festiual altertuecher auf dem foderen alter und ain tuechens gedruckht" . Arra ugyan nincs semmi bizonyos adatunk, hogy e nyomott térítőkét helyben vagy valahol Magyarországon készítették, viszont huzamos használatuk a pigment (pozitív) nyomás technikájának szélesebb körben való megismerését segítette elő. Az "ain alts gedruckhts altertuech" esetében bátran gondolhatunk 15. századi készítésre. A "hungertuech" szintén mintázott, vagy kézzel festett kendő volt.melyen bibliai történetek sorakoztak egymás mellett és alatt. Alkalmazásukra a nagyböjtben került sor, az első böjti vasárnaptól nagyszerdáig a diadalívről lógott le és leért az oltár magasságáig ' . Hasonló darabról történik említés 1605-ben is, amikor Bocskai hadai Sopron külvárosát dúlták fel és a Szt. Mihály templomot is kifosztották. A Faut krónika egy másolatban fennmaradt példányában a következő áll: "Der Ungaern Tuch, da alle biblische Historien gemahlt standen". Kétségtelen, hogy másolási hiba eredménye az "Ungaern Tuch", helyesen Hungern Tuch, amelynek jelentése azonban a 18. századi másoló előtt már is- 32/

me rétién volt '.

A kékfestésnek, mint rezerva eljárással dolgozó kisiparnak, az első említését egy 18. század közepén írott krónikában találjuk. Kistler Jakab "Schönfá'r- ber", családi krónikájában nagyapjáról, aki 1692-ben halt meg Sopronban, a következőket jegyzi fel: "... dieser mein Grossvater war der erste, so das Blaufärben hier aufgebracht hat. Meine Grossmutter verheirathete sich nach diesem, mit Joh. Christof Ehlich einen Färber Gesellen von Leibzig, allwo noch von der Freundschaft vorhanden..."33^. Tehát alig néhány év különbséggel már Magyarországon is ismert volt az új eljárás, melyet kereskedelem közvetítésével Nyugat-Európá- ban ismertek meg először a 17.század 80-as éveiben. Kétségtelennek kell tartanunk, hogy itt valóban a kékfestés technikájára történik utalás, hiszen csak egy emberöltő választja el a krónika íróját ezen említésre méltó eseménytől. Másrészt a festőcsülleng és az indigó használata már korábban is ismert volt Sopronban egy 1460-63 közötti oklevél tanúsága szerint: "Waidgarem I tál./-entum, font/ per Ш. sol.den." " Indich ain tál. per VHI. sol. den."3^/Ha feltételezzük is, hogy a drága indigó alkalmazására csak ritkán került sor, vagy éppen feledésbe is merült, és csak a 17. század végén vált újból ismertté és erre vonatkozna a krónika megjegyzése, akkor is bizonyosra vesszük, hogy az indigó újabb térhódításával együtt az új eljárás is - a rezervnyomás - ismertté vált. A soproni festő nyugati kapcsolatai

39