Technikatörténeti szemle 1. (1962)

KÖZLEMÉNYEK - Bartha Lajos, ifj.: Gothard Jenő, a csillagászati fényképezés magyar úttörője

számító fényképezés felé fordult. Magyarországon az elsők közt kísérletezett a fonográffal és a telefonnal. Csillagászattal Konkoly Thege Miklós (1842- 1916) biztatására kezdett foglalkozni. A Vas megyei Herény községben (ma Szombathelyhez tartozik), lakóházának parkjában egy jól felszerelt magáncsillagvizs-, gálót állított fel. Az új intézet főmfiszere az a - ma is működő - 2 6,6 cm átmérőjű tükrös távcső volt, amelyet Konkoly engedett át neki. A Browning gyártmányú műszert előbb Konkoly , majd a kiváló technikai érzékkel rendelkező Got hard saját műhelyében teljesen átalakította és egy 11,5 cm-es átmérőjű lencsés távcsövet szerelt mellé.

Ebben az időben a csillagászok érdeklődése (főként a színképelemzés, fényességmérés és fényképezés fejlődése folytán) egyre inkább az égitestek fizikai vizsgálata, az asztrofizika felé irányult. Gothard maga is elsősorban a színképelemzéssel kezdett foglalkozni. E téren érte el világviszonylatban is nagy jelentőségű eredményét, a hirtelen fellángoló nova-csilla gok és a gyűrű alakú gáz- ködök színképi hasonlóságának kimutatásával.

Ilyen irányú kutatásaiban egyre inkább felhasználta fotográfiában szerzett ismereteit. A fényképezés elméletében és gyakorlatában egyaránt járatos volt. Munkáját és felvételeit a bécsi Photographische Gesellschaft 1886-ban ezüst érem- mel, egy évvel utóbb pedig arany éremir el jutalmazta. Ugyancsak aranyérmet nyert az 1889-es berlini és moszkvai kiállításokon. GazJag tapasztalatairól egy kis könyvben számolt be, mely nemcsak a fényképezés elméletét és gyakorlatát ismerteti, hanem bőven szól tudományos felhasználásáról is. (Gothard Jenő: A fotográfia. Budapest, 1890.) Ez a kis munka a kor egyik legkitűrőbb fényképészeti kézikönyve volt.

Már csillagvizsgálójának felszerelésekor (1882-ben) gondoskodott megfelelő fotográfiai eszközökről. így egy sorozat 5-10 cm átmérőjű D op p e 1 m ay e г és Petzval objektivet szerzett be. Ezek közül különösen jól bevált egy 15,8 mm átmérőjű és egy 39,0 mm nyilású fotoobjektiv - az előbbi 95 mm, az utóbbi 214 mm gyujtótávoisággal - melyekkel közvetlenül fényképezte az égitesteket. Ezen kivül távcsövével is készített képeket, részben közvetlenül a műszer gyújtópontjában (ekkor a távcsőtükör játsza az objektiv szerepét) részben okuláron át kivetítve. Az égitestek színképének vizuális vizsgálatáról is fokozatosan áttért a spektrum fényképezésére. E célból laboratóriumi és a távcsőre épített spektroszkópjait fényké238