Technikatörténeti szemle 1. (1962)
Makkai László: A technika történeti fejlődésének törvényszerűségeiről
zal a további következménnyel jár, hogy a T-nek eddig egybeforrott kettős tartalma, az energia átvitel és a mozgás átalakítás kettéválik, az utóbbi teljesen átmegy a munkaerőn kívüli szerkezetbe, míg az előbbi megoszlik a munkaerő és amozgás- átalakitó szerkezet között. Ez a kettéválás szükségessé teszi, hogy az energiaátvitelt és a mozgás átalakítást külön jelöljük: és fenntartva azonban a T jelzést továbbra is olyan esetekre, ahol a fenti megkülönböztetés fejtegetéseinkben nem játszik szerepet. A T2~nek az emberi munkaerőn kívülre helyezése az I-re és az E-re hat a legközvetlenebbül. Az I hatékonysága és formai változatossága tovább növekszik, mert a mozgás átalakítás az energia teljesebb kifejtését s ezzel további szerszámformák kialakítását teszi lehetővé, ugyanakkor az E hatékonyságát a koo- oerációs láncnak a és szétválá a folytán bekövetkezett meghosszabbodása és komplikálodása viszonylagosan(t.i. a rövidebb és egyszerűbblánchoz viszonyítva) csökkenti. Ezzel megjelenik egy ellentmondás, mely a technika további fejlődésében nagy szerepet játszik azzal, hogy az energiaátvitel és mozgás átalakítás során szükséges erőkifejtés csökkentésére ill. az energiaforrás kapacitásának növelésére irányuló tendenciákat mozgósítja. Ezeknek a tendenciáknak a működésbe lépése zárja le a technikatörténet őskorát, melyet az egyszerü(az ember közvetlen mozgásátalakító tevékenységével működő) kéziszerszámok alkalmazása és a ciklikus egyszerű kooperációs lánc egyeduralma jellemez, s megnyílik az összetett (emberen kívüli mozgás átalakító mechanizmusra kapcsolt) szerszámokkal a technikatörténeti ókor. Az egyszerű kéziszerszám előnye az, hogy egy összefüggő munkafolyamatot kezdettől végig le lehet vele bonyolítani, olyan munkafolyamatot ti. amelynek programja belefér a kooperációs lánc programozásába. Az összetett szerszám az egyszerűvel szemben csak bizonyos munkamozgást végez, ezért gyakorlatilag alig van olyan összefüggő munkafolyamat, melyet egy összetett szerszámmal teljesen végre lehet hajtani, hatékonysága viszont nagyobb az egyszerű szerszáménál. (A falusi ezermester egy szál bicskával is kifaraghat egy fagolyót, de ugyanolyan fagolyót a kézműves sokkal gyorsabban készít el esztergáján szerszámával, nem is beszélve arról, hogy nehezebb elsajátítani az előbbi, mint az utóbbi munkához szükséges technikai tapasztalatot, mivel az összetett szerszámban fokozottabban tárgyiasul a munkamozgás, mint az egyszerű szerszámban, mellyel a legmegfelelőbb munkamozgást csak kísérletek és tévedések sorozatán át lehet megtalálni). Az összetett szerszámok belépése így szükségszerűen kooperációs láncok egymást követő sorozatára bontja az 21
