Technikatörténeti szemle 1. (1962)
KÖZLEMÉNYEK - Bogdán István: A papir műszaki felhasználásának kezdetei Magyarországon
stanneis, quae magister Martinus bombardarius accepit, dum Gritti exierat e Transalpinis flor. 1 asp. 9. , vagyis: András írnoknak egy úgynevezett rizsma papírért és 3 horganylemezért, amelyet Márton pattantyús kapott, midőn Gritti elment Erdélyből 1 forint 9 asper. A fojtáshoz vásárolt papir mennyisége tehát a következők szerint alakult: 1522-ben 1+4 konc, vagyis 24+95, összesen 110 iv, 1526-ban 1 konc, vagyis 24 ív, 1529-ben 2+ - az árból következtetve - 2 konc, vagyis 48+48, összesen 96 ív, 1532-ben 1/2+1 rizsma, vagyis 240+480, összesen 720 ív. A mennyiségből azonban a szükségletre nem következtethetünk, mert mm ismerjük a fegyverállományt. Az 1532.évi nagy mennyiséget Gritti nyílván magával vitte a Ferdinánd király kezén lévő Esztergom ostromához, amelyet a szultán parancsára az év augusztus közepén indított meg.40/ A papír fajtáját nemcsak az ára mutatja, hanem az a tény is, hogy két esetben az írnoktól vette át a pattantyús: írópapír volt. A tárgyalt időszakban a papírnak utolsó civilizációs felhasználási területe a csomagolás, de csak azért az utolsó, mert első előfordulása forrásainkban időrendben utoljára következik. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy korábban ne használták volna. A papírnak legkézenfekvőbb műszaki felhasználási területe ez,és ha máshol nem is, de magánál a papírnál feltétlenül alkalmazták. Kereskedelmi egységeit - a koncot (24 iv) és a rizsmát (480 iv) - ugyanis papírba csomagolva forgalmazták, és csak azután - ha szükséges volt - ládában. Az első csomagolópapír tehát a papír védőburka volt. És amikor az 1310-es években az az ismeretlen itáliai kereskedő Magyarországra először hozott nagyobb mennyiségű papírt, azt már csomagolópapírban hozta.Kereskedőink tehát, ha más árunál nem is, de ennél már a 14. század elején megismerhették. Hasonlóan logikus alkalmazási területe a csomagolópapírnak - a mintát közvetlenül a konc- vagy rizsmaboritó adhatta - a levéltári anyag tárolása. A 14-15. század fordulójára az oklevelek száma, különösen a hiteleshelyi levéltáraknál nagyon megszaporodott. A célszerűség kialakította azt az irattárolási módszert, hogy az okleveleket terület, oklevélfaj vagy egyéb szempontok szerint, az összehajtott oklevél hátlapjára vezetett tartami kivonat alapján külön cso188
