Technikatörténeti szemle 1. (1962)

MŰSZAKI ÉS IPARI EMLÉKEINK - Mendele Ferenc: A ráckevei hajómalom

Mendele Ferenc:

A RÁCKEVEI EAJÓMALOMl/

A hajómalom az energia átvétele szempontjából a vízimalom - pontosabban az un. alulcsapós vízimalom - sajátos típusa. Lényegében abban különbözik más vízimalomtól, hogy nem helyhezkötött, a folyóvízen úszó hajóként kezelték, kikötötték, lehorgonyozták. Nem 'pítették partra, tehát nem volt végleges és szilárd összeköttetése a szárazfölddel.

A hajómalom helyét változtatni lehet, hogy előnyös vízjáráshoz, megfelelő hajtóerőhöz jusson. Télen pedig éppen ezeket a nagysodrú helyeket kell elhagynia, csendesebb, védett "telelő"-be vonulni, vagy parton vontatni, leszerelve a vízikerekeket, a vízjárót és a megtámasztásukra szolgáló völgyhajót. Ősiségét az mutatja, hogy a természeti erőt: a mozgó víz erejét használta fel munkagépek hajtására, mai ember számára primitívnek tűnő körülmények között, romlékony fa- épületben, patriarchalis technológiával. Első adatunk erről a malomtípusról i.u. a VI. sz. -ból ismereles, Róma ostromával kapcsolatosan.

A hajómalmokat általában a szélesebb, bővizű folyókon épitették.nálunk elsősorban a Dunán, a Dráván, a Maroson, a Vágón és a Tiszán. A századfordulón pl. még minden nagyobb dunamenti településnél megtaláljuk a hajómalmokat. A jövedelmezőbb és főleg nagyobb energiával működő gőz, majd villanymeghajtású malmok és az új gépek azonban tönkreteszik a tombácos malmokat. A versenyt új örlőszerkezetek, szitarendszerek beállításával sem tudják felvenni az un. "mu- malmokkal".

Hazánkban a Dunán még 1955-ben Úszód alatt működött egy hajómalom, de ezt a XIX. sz. -i hajómaimot az 1956-os tavaszi jégzajlás összezúzta. ' A má173