Szunyogh Gábor: Mobileum (Tárlatvezető füzetek 3. Budapest, 2008)

Belső égésű hőerőgépek - „Átmeneti” motorok

1910-1930, 83.175.1.1.). Teljesítménye benzinnel 6 lóerő, petróleummal 5,5 lóerő volt. A korabeli motorok nem voltak érzékenyek a benzin és petróleum közötti különbségekre, ezért bármelyiket alkalmazhatták. Jellegzetességük, hogy szelepeik nem a hengerfej felett helyezkedtek el (mint a maiakban), hanem a Bánki-Csonka motorokban megszokott módon, oldalt. A XX. század első éveitől kezdve Csonka János önálló motorfejlesztésbe kezdett a József Műegyetem Múzeum-körúti tanműhelyében. Számos prototípus, illetve egyedi gyártású motor került ki onnan, mint pl. a Csonka-féle 40 lóerős benzin és földgáz üzemű stabilmotor (Csonka János, Budapest, 1906, 70.471.1.), amely a Magyar Posta püspökladányi telepének megrendelésére készült. Egyediségét mutatja, hogy összesen 3 darabot gyártott ebből a változatból. Mellette áll az Am-jelü motor (Ganz és Társa, Budapest, 1920, 70.456.1.). Álló elrendezésű egy hengeres benzinmotor, nyomatékmérő mérlegdinamóval egybeépítve. A fejlődés útját jelenti a kéthengeres II Amc/1 jelű benzinmotorunk is (Ganz és Társa, Budapest, 1908, 70.468.1.), melynek tömege már „csak" 100 kg, viszont teljesítménye jelentősen felülmúlja az ősmotorokét, 25 lóerő. E méretcsökkenés azáltal volt elérhető, hogy fordulatszámát a korábbiakhoz képest mintegy négyszeresére (percenkénti ezerre) növelték. Eredeti beépítési helye egy 6 tonnás Rock gyártmányú úthengerben volt. Csonka János elsők között volt, aki Magyarországon gépkocsikat készített. Ezek egyike a Bánki-Csonka járműmotor postaautóhoz (Csonka János, Budapest, 1920, 70.469.1.). Négyhengeres, vízhűtéses, benzinüzemű gép, Zenith-rendszerű porlasztóval felszerelve. Érdemes fel-