Szunyogh Gábor: Mobileum (Tárlatvezető füzetek 3. Budapest, 2008)

Belső égésű hőerőgépek - Állóhengeres, Bánki-Csonka féle „ősmotorok”

kus fordulatszám-szabályozásának megoldását: tengelyregulátorának közepe tengelyirányban benyomható a regulátor rugója ellenében, és akkor világossá válik, hogy hogyan fordítja el a pillangószelepet. Akárcsak a Hofherr-gépek, a XX. század 20-as, 30-as éveiben az agrárkisgazdaság jellemző energiaforrása voWaKühne-motor (Kühne Mező-gazdasági Gépgyár Rt., Magyarország, 1934-40, 89.9.1.). Négyütemű, fekvő elrendezésű, tengely regulator-szabályozású, egyhengeres benzinmotor. Gyújtása nagyfeszültségű elektromossággal történt. A párologtatós hűtés olyan egyszerű, hogy nem is tud elromlani. Hasonló, párologtatós hűtése volt a MIA motornak is (Prés és Kovácsoltárugyár, Magyarország, 1955, 79.582.1.). Gyártási idejéből kitűnik, hogy e rendszert még a XX. század közepén is alkalmazták. Az ősmotorok sorát a Martosféle motor (Peschat és Roth Gépgyára, Budapest, 1900-1920, 70.511.1.) metszete zárja. A korabeli motoroknak szinte minden gépeleme, valamennyi szerve megtalálható rajta, és pedig metszet formájában, tehát didaktikailag nagyon szerencsésen. Látványos a vezértengelyt hajtó hiperboloidos fogaskerék-áttétele. Lendítőkerekénél fogva kézzel lassan átforgatható, közben megfigyelhető valamennyi mozgó alkatrészének viselkedése. Állóhengeres, Bánki-Csonka féle „ősmotorok" A XIX. század végén a motorok elterjedése nagy lendületet kapott Bánki Donát és Csonka János motorfejlesztési munkáinak köszönhetően. Bánki „eredeti" feladata az volt, hogy oldja meg a Ganz és Társa Rt. leobersdorfi leányvállalatában gyártott motorok konstrukciós hibáit. E munka „melléktermékeként" feltalálták a porlasztót, amely elindította az Otto-rendszerű motorok diadalútját. Bánki motorjai világszínvonalon álltak, melyeket a Ganz és Társa Rt. sorozatban gyártott. Tanulmánytárunkban nyolc, különböző teljesítményű, illetve kialakítású Bánki-Csonka motor látható. Itt mutatjuk be a világ első porlasztás motorját, a No l-es BánkiCsonka-féle motort (Ganz és Társa, Budapest, 1893, 70.489.1.). Teljesítménye kb. 3 lóerő volt, tömege pedig 350 kg. A sor második tagja a hiánytalanul megmaradt négy lóerős Bánki-Csonka motor (Ganz és Társa, Budapest, 1898, 75.311.1.). Szinte minden megfigyelhető rajta, ami a Bánki-motorokat jellemezte. Figyelemre méltó (a gőzgépeknél szokásos) excenteres szelep- és gyújtásvezérlése, és gyújtógyertya nélküli (szikraközös) mágneses gyújtási rendszere. Bánki egyik találmányában java-