Szunyogh Gábor: Mobileum (Tárlatvezető füzetek 3. Budapest, 2008)

Gőzturbinák

GŐZTURBINÁK nnak ellenére, hogy a dugattyús gőzgépek kora véget ért, a gőz továbbra is megmaradt mint a legnagyobb teljesítményű hő- és atomerőművek alapvető energiátalakító berendezése a gőzturbinákban hasznosul (72.55.1. BTM tulajdona). A gőzturbinák „ősét" eolipil néven már az ókorban Heron megalkotta, sőt Kempelen Farkas is szabadalmaztatott egy reakciós gőzturbinát, de az első iparilag is haszno-sítható gőzturbinát Gustav de Laval svéd mérnök készítette 1887ben. Az eolipil másolatát (85.145.1.), Kempelen turbinájának modelljét (86.194.1) és egy Lavalféle turbina járókerekét a bal hátsó polcon lehet látni (75.97.1.1.-2.). A gőzturbináknak azóta számos változata kialakult, és a hőerőmőveknek mind a mai napig alapvető erőgépe. Működési elvük az, hogy a gőzt nagy sebességgel egy lapátokkal ellátott forgó dobra vagy tárcsára vezetik, aminek következtében az forgásba jön. Tengelyéről közvetlenül működtethetők az áramfejlesztő generátorok, vagy egyéb munkagépek. A tanulmánytárban látható még egy Zoelly-féle és egy Laval-féle gőzturbina-makett (Láng Gépgyár, Budapest, 1950,78.20.1. és 78.24.1.). Múzeumunknak van még további két Láng-gyári gőzturbinája is, de ezek nagy méretük miatt egy másik raktárunkban nyertek elhelyezést.