Szunyogh Gábor: Mobileum (Tárlatvezető füzetek 3. Budapest, 2008)
Dugattyús gőzgépek - Gőzgépvezérlések
A sor elején a magyar mezőgazdasági gépipar „királynője", egy valódi gőzlokomobil áll (Hofherr— Schrantz— Clayton— Shuttleworth, Budapest, 75.101.1.). A gőzlokomobil a XIX. század mezőgazdaságának forradalmasító eszköze volt. Feltalálóik az angol Nathaniel Clayton hajóskapitány és Joseph Shuttleworth géptechnikus (1845), akik megalapítva a Clayton, Shuttleworth & Comp, céget, 1857-től az Osztrák Magyar Monarchiában is forgalmazni kezdtek. Célja elsősorban a mezőgazdasági munka könnyítése, mindenek előtt cséplőgépek energiaellátása volt. A lokomobil nem önjáró, állati erővel vontatták oda, ahol éppen szükség volt rájuk. Szinte minden éghetőanyaggal fűthették: szénnel, fával, tőzeggel, fűrészporral, csutkával vagy akár szalmával is. A kiállított lokomobil lendítő-kereke kézzel átforgatható, és megfigyelhető a gőzgép alkatrészeinek mozgása. Elején egy ajtó kinyitásával előtűnnek a kazán lángjait, illetve a forró füstöt átvezető csövek. A lokomobil alatt elhelyeztünk egy hamuzó vasat, egy kaparóalászúróvasat, és egy csőkefét a széntüzelésű gőzkazánok tisztítóeszközei közül (Höcker, Ausztria, 1897, 80.238.1.-80.240.1). Gőzgépvezérlések A lokomobilt 13 db, kézzel mozgatható gőzgépmodell követi. Valamennyi oktatási célra készült (a XIX. század utolsó, illetve a XX. század első évtizedeiben). Bemutatják a gőzgépek gőzellátásának és automatikus ford u latszá m-sza bá ly ozá sának különböző megoldási módjait. Tervezésüket fél évszázaddal ezelőtt még külön tantárgyként tanították, könyvtárnyi szakirodalmat írtak róluk. Külön érdekességük, hogy többségüket Csonka János irányításával egyetemi hallgatók készítették. A 13 db modellt olyan sorrendben helyeztük el, ahogy követték egymást a fejlődés során. A legegyszerűbb gőzbevezetési módszert a síktofattyús gőzgépvezérlés modell/e mutatja (1890, 70.460.1.). Jobb megoldás látható a körtolattyús gőzgépvezérlés modelljén (1890-1900, 70.499.1.) Maga a körtolattyú egy, a friss gőzt tartalmazó csőben ide-oda csúszkáló fémhenger, amely hol elfedi, hol pedig megnyitja a gőzbevezető csatornákat. Ezáltal kiküszöbölhető a síktolattyúk azon hátránya, hogy a gőznyomás nagy súrlódási veszteséget okozva túl nagy erővel préseli a tolattyút a tolattyúház oldalához. A gőzgépek hatásfoka növelhető, ha a fáradt gőz elvezetését
