Szunyogh Gábor: Mobileum (Tárlatvezető füzetek 3. Budapest, 2008)

Gőzkazánok

anyag elégetésével forralják fel a vizet. A XVIII. század kazánjait még többnyire fával fűtötték (részben ezért tűntek el pl. az Angliát korábban beborító hatalmas erdőségek), de a kőszén felfedezésével a szén lett az elsődleges tüzelőanyag. Minthogy a gőzkazánok nagyon érzékenyek a felhasznált szén minőségére: fűtőértékére, hamutartalmára, salakképző tulajdonságaira, stb., a kazánkezelőknek pontosan ismerniük kellett a kereskedelmi forgalomban elérhető szeneket. E különbségek vizuális érzékelésére állítottuk ki a magyarországi szén fajták mintagyűjteményét (81.329.1.). A gőzkazánok számos változatát dolgozták ki a XIX. században, amikor a jobb hatásfok elérésének gazdasági követelménye és a tüzeléstechnika tudományának fejlődése előre lendítette a meleget szerencsésebben hasznosító gőzfejlesztő berendezéseket. Ezek különböző változatait mutatják az 1886-os (millenniumi) kiállításra készített kazánmodelljeink. Az ún. nagy vízterű kazánok sorából be tudjuk mutatni egy Cornwall-kazán modelljét (Eisele Gépgyár, Budapest, 1896, 78.13.1.). Az ilyen kazánok jellegzetessége, hogy tűzzel érintkező felületükhöz képest vízterük igen nagy, ezért a gőzelvezetés ingadozásaira kevéssé érzékenyek. Hátrányuk, hogy a tüzelőcső alatti víz alig mozgott, azaz a víz egy része nem vett részt a gőzfejlődésben. A nagy vízterű kazánokon belül a Corwall-kazán az ún. lángcsöves kazánok közé tartozik („tűz a kazánban" rendszer). Egyszerűsége miatt a Cornwall-kazánt széles körben alkalmazták. A kisvízterű kazánok közül három kapott helyet tanulmánytárunkban. Ezekre az jellemző, hogy fűtőfelületük nagyságához képest kicsi a melegítés alatt álló víz. A csőrendszer révén jobb hatásfokkal adódott át a hő a füstgázokról, és felfűtési idejük is csökkent. Helyigényük kicsi volt, és nagy nyomású gőz is előállítható volt bennük. Kisvízterű kazánt ábrázol a Steinmüller-kazán modellje (Eisele Gépgyár, Budapest, 1896, 78.10.1.). Felső részén helyezkedik el a vizet és a gőzt tartalmazó dob, amely — helyzeténél fogva — független a tűztértől. A gőzfejlesztés a tűztérben ferdén elhelyezett csövekben zajlott. A hűvös víz a rendszer alsó végénél lépett be, és a folyamatosan áramlott a csövekben felfelé. Termikus hatásfoka meghaladta a nagy vízterű kazánokét. Hasonló elven, csak bizonyos részeken más műszaki kialakítással készült a Simonits-Lanz-kazán (Nicholson Gépgyár, Budapest, 1896, 78.11.1.) és a Bánó-Szűts-kazán (Rock István Gépgyár, Budapest, 1896,78.12.1.) is.