Szunyogh Gábor: Mobileum (Tárlatvezető füzetek 3. Budapest, 2008)

Szivattyúk

kotta meg a gőzkazánok vízutánpót­lását biztosító, róla elnevezett szi­vattyúkat. Feltalálásának előzménye, hogy Amerikában, a gőzhajók ka­zánjának utántöltésére szolgáló tápvízszivattyúkat közvtlenül a hajó gőzgépének főtengelyéről hajtot­ták, ezért amikor a gépet leállították, mert a hajó várakozásra kényszerült, akkor a befűtött kazánból a víz lassan elforrt. Worthington ezért olyan szi­vattyút készített, amely maga is egy különálló kis gőzgépet tartalmazott, így a ha a fő gép nem is üzemelt, a Worth i n gto n -szivattyúvá I bá rm i ko r fel lehetett tölteni a kazánokat. A Worthington-szivattyúk mű­szaki érdekessége, hogy nincs ben­nük forgó alkatrész, mert a kis gőzgép dugattyúrúdja közvetlen összeköttetésben állt a szivattyú du­gattyúrúdjával. Ezáltal a gőzgépeknél szokásos bonyolult mechaniz­musokat elhagyhatták, méretük csökkenthető volt, és üzembiztos­ságuk növekedett. Gyártására 1845­ben megalapította a Worthington & Baker céget, amely rövidesen az egész világot ellátta szivattyúival. A kazánok vízutánpótlására akad­tak másféle megoldások is, amint az látható a két Worthington-szivattyú mellett elhelyezett gőzüzemű sz/vaty­tyú (1890-1900, 70.455.1.) példáján is. Bár látszólag hasonló hozzájuk, szerkezetében mégis egészen más felépítésű: tulajdonképpen egy kö­zönséges (síktolattyús) gőzgép és egy álló elrendezésű dugattyús vízszivaty­tyú közös tengelyre szerelt változata.

Next

/
Thumbnails
Contents